Tóth Krisztina költészete sokak számára vált bejárattá a kortárs magyar költészethez. Talán mert ismerős, mindennapi helyzetekből indítja dallamosan duruzsoló beszédét szerelemről és halálról. A könyvhétre megjelent új kötetben inkább a halálról.
A magára hagyott élő körbenéz, és fogódzót keres az elmúlás vákuumában. Egyre keserűbb nosztalgiával szól elszalasztott alkalmakról. „Nekem nem az kell, ami volt, / hanem a heg. Az az emlékektől benőtt / sajgás.” Hol egy dínós hátizsák, hol egy horpadt fejű sellő-Barbie látványa sűríti magába egy-egy szituáció groteszk szimbolikáját. Egy végül kényszerűségből magányosan teljesített társasutazásét vagy egy otthon kertjének kietlenségét, az elhagyatottságét. A párhuzamosan futó költői képek összeérnek, szépen lekerekítettek.
Néhol túlságosan is. Hajuknál fogva előrángatottak, bántóan kiszámítottak a metaforák például a rohamosan fogyó emberi élet drámáját festő „futamidő” vagy a „holdközi mutatók” esetében. Tóth szóválasztásai, hosszú versmondatai, azok kiszámítható logikája („Dupla ágy volt, / de a párnára csak egy cukrot tettek”), valamint az időmértékes ritmika ünnepélyességet – néhol hamisan csengő pátoszt – kölcsönöznek a búcsúzni kénytelen és képtelen alany gondolatainak. A kimunkáltságnak (sodró lüktetés, csengő rímek, erős párhuzamok) azonban kulcsszerepe van abban, hogy az azonos témaorientáció mégis másféle döbbenet irányába vigye a hatást, mint például a Távozó fa (Oravecz Imre) élettől búcsúzó férfihangjának esetében. Bár mindkét verseskönyv mai és konkrét szituációkból indítva zömmel a múló idővel és a halállal foglalkozik, Oravecz szenvtelen hangja inkább az elkerülhetetlen saját halál gondolatával sokkol. A Világadapterben pedig jellemzőek és talán legsikerültebbek azok a húsba vágó hasonlatok, amelyek a mások távozása fölött érzett páni félelem hiteles visszapillantó tükrei: „ahogy a fásult majomarcból kinéz / az idegen testbe élethosszig bezárt / makacs, legyőzhetetlen értelem”.
A Világadapter halottainak édeskés, szivárgó hullaszaga (az elmúlás erotikája) azonban helyenként tud olyan iszonyatos lenni, mint a Távozó fa nyelvi minimalizmusának elviselhetetlen könnyűsége.
(Tóth Krisztina: Világadapter. Magvető Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 2990 forint.)
