Capriccio: fősüni

Szabó Magdának egy ismeretlen keresztnevű apai ősét kereste, helyette egy hihetetlen életrajzot talált Szörényi László.

Szörényi László
2016. 07. 10. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Éreztem, hogy ez az én emberem, és akar valamit: rá is jöttem, hogy másnap van a névnapom, tehát megpróbáltam az összefüggést megkeresni. Nem volt nehéz: Hoffmann Ferenc ifjúsági műveinek nagy részét olvastam, mert anyai nagymamám, Madarász Mihályné megajándékozott velük: gyermekeié voltak, tuberkulózisban meghalt, illetve a szerbek által meggyilkolt nagybátyámé, illetve édesanyámé. Én édesapám nevét kaptam, tehát akkor a következő logikai kapocs apám és anyám levelezése. Apám Szkopjében mint jugoszláv katona biztosan tudta, hogy én nagyon fogom szeretni majd a mackókat, mert jegyesének, vagyis édesanyámnak küldött egy képeslapot, amely így szól: „Mackókának, emlék a katonaéletemből. Skoplje, 935. V. hó 10.” Apám akkor még német családnevét viselte, tehát Schieber Laciként írta alá, és a lap képes oldalára, amely egy hivatásos fényképész műtermében készült csoportkép volt, felírta a képen látható bajtársai nevét is, van közöttük bosnyák, szerb, sváb, zsidó, horvát és rajta kívül még egy magyar. E hét katona volt a szkopjei körzet III. hadseregének autós parancsnoksága.

Apám csak egyszer mesélt nekem a szkopjei katonaéveiről, ám az eléggé kimerítő és kalandteljes volt. Legszebb az, mikor bajtársaival biliárdozott a Szkopje belvárosában található kaszinóban. Egyszer csak látta, hogy bejön az ajtón három elszánt egyén, kézigránátot lóbálva. Úgy gondolta, hogy talán nem biliárdozni jönnek, ezért tigrisvetődéssel (egy időben a jugoszláviai első osztályban játszó zombori focicsapat kapusa volt) a biliárdasztal alá vetette magát, így életben is maradt néminemű sérülésekkel, amikor rászakadt az asztal. A többiek nagyobbrészt meghaltak. Ilyenek voltak akkor a hétköznapok, mert a bolgár partizánok maguknak követelték Macedóniát.

Miután kisilabizáltam a jugoszláv hadtörténet ezen családi emlékét, fölnéztem jobbra, ott lóg apai nagyanyám, Schieber Ferencné Gaál Irén gyönyörű kis hímzett feszülete. A corpus helyén Jézus neve olvasható magyarul, a J-ből és az s-ből egy-egy lóhere nyílik, fönt a tábla helyett egy liliom, alul Jézus törzse, illetve a sok képen szereplő keresztdeszka alatt pedig egy hatalmas szegfű. Kicsit ferdén lóg a falon, mert súrolja egy Varsóban vásárolt könyvemet, amely elég nagy alakú hasonmás kiadás.

Gondoltam, hogy ezt is fel kell lapoznom, hiszen védőszentem, Szent László anyja lengyel volt, csak lesz róla valami a gyönyörű latin krónikában (Chronica Polonorum, amelyet egy híres tudós, krakkói orvosprofesszor és humanista írt, Miechowi Mátyás). Elmeséli Szent László halálát, nagyváradi temetését, és cáfolja azokat az álhíreket, amelyek szerint háborút viselt volna a lengyelekkel, kiemeli viszont, hogy édesanyja lengyel volt, és a lengyelországi száműzetésből a három magyar herceg éppen lengyel segítséggel tért vissza hazájába. A könyve egyébként is tele van magyar vonatkozásokkal és „lászlóságokkal”, sőt „ulászlóságokkal”, mert hiszen bőven beszámol V. Lászlóról is, valamint I. és II. Ulászlóról, nem beszélve a még Árpád-házi II., III., IV. (Kun) Lászlóról. Mivel a természettudomány legalább annyira érdekelte, mint a történelem, még azt is megtudjuk a könyvéből, hogy a lengyelek nagy vereséggel végződő hadjáratát Mátyás király ellen nem egyéb okozta, mint két egymást követő, vérfagyasztóan nagy üstökös, amelyeket ő még látott is gyermekkorában, és lerajzolta a csóvájukat. Sőt azt is kikutatta, hogy ennek a szörnyű égi jelenésnek az eljövetelét Kapisztrán Szent János már réges-régen, évre pontosan meg is jósolta!

A capriccio a capo (amely fejet, kezdetet jelent) és a riccio szó összetételéből ered, az utóbbi jelentése pedig nem egyéb, mint állattanilag sündisznó, fodrászilag göndör hajfürt. Első érettségi találkozónkon dicsekedtem Kubínyi tanár úrnak, hogy én már egészen jól tudok latinul. Erre megkérdezte, hogyan mondják latinul a sündisznót. Nem tudtam. Osztálytársaim röhögtek, és igazuk volt. Természetesen Kubínyi tanár úr keresztneve is László volt, de felsülésemet az sem enyhíti, hogy azóta lakik kertünkben egy sündisznó.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.