Yves Bonnefoy eredetileg matematikusnak készült, járt a Poitiers-i Egyetemre, ahol nagy érdeklődéssel tanulta a matematikát, de sosem gondolta komolyan, hogy matematikusi pályára lépjen, ugyanis már gyermekkorában eldöntötte, hogy a költészetnek szenteli életét, ami a saját szavaival élve „full time job”. Matematikai tanulmányai után esztétikát hallgatott a Sorbonne-on, végül az egyik legfontosabb kortárs költőként, a háborút követő időszak francia nyelvű irodalmának kiemelkedő alkotójaként és Shakespeare-fordítójaként tartották számon. Neve minden évben felmerült az irodalmi Nobel-díj esélyesei között, amelyet végül nem kapott meg.
„Számomra Európa a nemzeti identitások alatt meghúzódó valóság, amely e nemzeti identitások számára lehetővé tehetné, hogy saját kultúráikban felfedezzék azokat a lehetőségeket, amelyek által értelmük jóval mélyebbé válna. Mivé lenne például a szabadság, ha csak egyetlen nemzet történelmi tapasztalatába zártan, azaz az események mindig előítéletekkel szennyezett tanulságait levonva gondolhatnánk azt el? Nagyon franciának érzem magam, de egyben olasznak, angolnak, németnek és magyarnak is. Európa országaiban egymásra kell találnunk. Ez élet-halál kérdés!” – mondta lapunknak adott 2014-es interjújában Bonnefoy.
A teljes interjú itt olvasható.
A kilencvenhárom éves korában pénteken elhunyt Bonnefoy halálhírét szombaton közölte a College de France, amelynek professzora volt.
Francois Hollande államfő a 20. század egyik legnagyobb költőjének nevezte, aki szerinte „a szépség és az igényesség legmagasabb fokára” vitte a francia nyelvet. A köztársasági elnök „a nyelv művészétől, a szavak varázslójától, a valóság álmodozójától” búcsúzott közleményében – írja az MTI.
Bonnefoy 1923. június 24-én született a nyugat-franciaországi Tours-ban, költőkarrierje 1953-ban kezdődött, eleinte a szürrealizmussal próbálkozott, majd az automatikus íráshoz közelítve következetesen alakította ki képekből és jelekből felépülő mély, absztrakt, hermetikus világát. A belső útkeresésről szóló metafizikus verseivel már harmincévesen a legjelentősebb francia költők közé tartozott.
