A magyar könyvkiadóknak eddig sem volt okuk az optimizmusra. A nyomda-könyvkiadó-könyvterjesztő-könyvkereskedő-vásárló ötös fogatából általában ők húzzák a legrövidebbet. A könyvkiadók szerepe a legnagyobb abban, hogy új kötetek jelennek meg Magyarországon, általában mégis náluk van a legkevesebb anyagi forrás, ami nyilván kihat a szerzők életére is, hiszen őket is a kiadó fizeti.
Most újabb, több száz millió forintos veszteség érheti a kiadókat, miután több önkormányzat öt évre visszamenőleg követeli jó néhányon az elmaradt iparűzési adót, és büntetéseket is kiszabott. Ez megfelel a jogszabályoknak, legalábbis a minisztérium értelmezésében, de a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) úgy értékeli: „padlássöprés” zajlik, ráadásul szerintük jogértelmezési problémáról van szó. Több kiadó bírósághoz fordul. A főleg ifjúsági irodalommal foglalkozó Könyvmolyképző ügyében ítélet is született, amely nem a kiadónak kedvezett. A kiadóvezető, Katona Ildikó elmondása szerint a Kúriához fordulnak. Az MKKE – amelynek igazgatója, Kocsis András Sándor a Kossuth kiadói csoport vezetőjeként érintett – Strasbourgban keresné a kiadók igazát. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a jogszabály egyértelmű, eddig is azt kellett volna követni.
A kiadók közül jó páran leírták a nyomdaszámla összegét az iparűzési adóból. Ennek az volt az alapja, hogy a könyveket – amelyeket a nyomda kinyomtatva szállított nekik – terméknek tekintették. Annál is inkább, mivel az áfatörvény szerint a könyv terméknek minősül, ezért a nyomda is termékként adott róla számlát. Most azonban sorozatban kezdődött meg ezeknek az összegeknek a behajtása, öt évre visszamenőleg, továbbá büntetéseket is kiszabtak az önkormányzatok. Az indoklás szerint a könyvnyomtatás szolgáltatás, és a könyv attól válik termékké, hogy a kiadó hozzáadja a szerzői jogokat, amelyek nála vannak. Ez az értelmezés egy 2010-es pénzügyminisztériumi állásfoglaláson alapul. Hogy ennek megszületése előtt két évtizeden át mi alapján dőlt el ez a kérdés, azt nem tudni. Maga a számviteli törvény nem határozza meg, pontosan mi minősül terméknek, és mi szolgáltatásnak.