Az MKKE álláspontja, hogy ez az értelmezés nem állja meg a helyét; véleményük szerint ha a szerzői jogok teszik termékké a könyvet, akkor az úgynevezett árva művek (ahol a jogtulajdonos nem ismert) vagy a hetven évnél régebben elhunyt szerzők szabadon felhasználható művei esetén nincs a kiadónál jog, amit hozzáadhatna a kinyomtatott könyvhöz. A külföldről behozott, például Kínában nyomtatott könyv pedig vámeljárás alá tartozik, ami csak termékek esetében lehetséges. Állítják: külföldön nincs példa arra, hogy a könyvnyomtatás szolgáltatás lenne. Úgy vélik: ennek a gyakorlatnak az lehet a vége, hogy a kiadók külföldi nyomdák munkáját veszik inkább igénybe, hogy termékként vehessék át a könyveket.
Az amúgy sem könnyű helyzetben lévő kiadók azért is sérelmezik ezt a gyakorlatot, mert a jelenlegi helyzetben a nyomda leírhatja adójából az anyagköltséget (például a papírt), a könyvkereskedő pedig a teljes összeget, amennyiért a kiadótól a könyvet átvette. A kiadó az egyetlen, amely nem írhatja le az adóból a nyomdaköltséget, pedig ez a legjelentősebb ráfordítása a könyv előállításakor. Nem lehet pontosan tudni, hány kiadót érint az ügy – ez attól is függ, melyik önkormányzat lép az ügyben. Kocsis András Sándor elmondása szerint három-négy könyves cégről tud, amely nem írja le az iparűzési adóból a nyomdaköltséget, és tizenhatról, amely érintett az elmúlt időszakban sorra induló eljárásokban.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár lapunknak azt mondta: ők kulturális államtitkárságként csak annyit tehettek, hogy jelezték a problémát az illetékes minisztériumoknak. Úgy tudjuk, az Emberi Erőforrások Minisztériumában foglalkoznak az üggyel. Az MKKE szolidaritási alapot hoz létre a megbüntetett kiadók megsegítésére.
