A kommunisták nem osztották ezt a nézetet, „hazudsz, mint egy zítkovái istennő!” – terjesztették. Ez a mondás volt ismerős gyerekkorából a szerzőnek, és éppen ennek ellenkezőjét igyekszik bemutatni a regényben. Ezt szolgálja az a számos – a valódi dokumentumokat imitáló – jelentés, amelyben mint fekete mágiát, vagy legalább mint a rendszert károsító feketemunkát festik le az istennők tevékenységét. A megfigyelések dokumentumai persze elfogultak a rendszerük iránt, és az istennőkkel szemben nem sok jót jövendölnek. Ezek az intertextusok megnehezítik ugyan az olvasást, de voltaképpen csak arról van szó, hogy az immár kutatóvá lett főszereplő mellett ülünk a levéltárban, tanúi vagyunk a lassan megnyíló akták közelmúltfeltárásának, amelyből kikiált a szemellenzősök saját gyökereiket is kitépkedő ostoba kegyetlensége.
Bár a könyv magán hordozza valamelyest a kutatási melléktermék jelleget, ez mégsem csökkenti az olvasmány élvezeti értékét. E szomszédos kultúra ismerős alakjai, a javasasszonyok története pedig csak a javunkra válhat.
(Katerina Tucková: Üldözött istennők. Ford.: Csoma Borbála. Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2016. Ára: 3490 forint.)
