Katerina Tucková – eddigi két regényével – a második világháború és a kommunizmus történelmi viharában kavargó női sorsok írója. A brnói születésű, ott cseh nyelv és irodalom, valamint néprajz szakon végzett szerző szűkebb hazájára, Morvaországra koncentrál. Első könyve, a Gerta Schnirch meghurcoltatása az úgynevezett brnói halálmenetnek állít emléket, mikor is a Brnóban élő harmincezer németet Ausztriába terelték gyalog, ennek egyik túlélője a címadó főszereplő.
A Prágában művészettörténetből PhD-fokozatot szerző Tucková igazi kutatószellem, ám második regényében, az Üldözött istennőkben ezt a néprajz irányában kamatoztatja. A több díjat is besöprő, legalább tizennégy nyelvre lefordított bestseller a Fehér-Kárpátokban megbúvó falvak csodadoktornőit célkeresztbe vevő modern boszorkányüldözésről ad történelmi tablót. A könyv végi jegyzetben a szerző biztosítja olvasóját fikció és valóság testvéries osztozkodásáról a szövegben, vagyis lényegében igaz, amiről olvasunk.
A javasasszonyok nyomai ma is fellelhetők, ők a továbbvivői a mitikus három nővér tudásának: Kazi (gyógyítás), Teta (pogány szertartások), Libuse (jóslás). Ez a tudás „közös indoeurópai gnózisból” származik, a zítkovái istennők „az egyik legrégebbi közép-európai szellemi örökség” hordozói, akik túlélték a „a kora újkori boszorkánypereket […], az inkvizíciót, az SS-kommandó kísérleteit, és végül a bolsik végeznek velük”. Amíg ebben az ősi tudásban békésen megfér egymással a pogány hitvilág és a kereszténység, azaz a gyógynövények erejét fokozni szándékozó ráolvasás keveredik az Istenhez szóló imával, addig az aktuális hatalom ellenségesen tekint rá.
A főszereplő, aki bevezet minket e rejtelmes világba, Dora Idesová néprajzkutató, az ő nagynénje Surmena istennő, utóbbit bemutatva alkothatunk képet e bűbájosok életéről. Dora gyerekként úgynevezett angyala volt az istennőnek. Az ő feladata volt, hogy ha nem a gyógynövények hatására, nem csontkovácsra, hanem lelki megerősítésre volt szüksége az istennőt keresőnek, akkor a házhoz vezetve óvatosan kikérdezze gondjáról-bajáról a pácienst, majd átadva az információkat, az istennő már konkrétumokkal fogadhatta a bizonytalankodó házba toppanót, aki ettől máris jobban érezte magát. A placebo az istennő szerint nem csalás, hiszen a lényeg a segítség.
