A pincér asztalhoz vezet. A legolcsóbb menüt rendeljük, első fogás debreceni páros sivatagi bárányból. Aztán jönnek a mártások és a köretek. Nagyon idegen ízek. Én meg köztudomásúlag nem vagyok egy bepróbáló és kipróbáló típus. Egy falatot tízszer-hússzor is megrágok, és dicsérem az ízek összhatását. Néhány elkárhozott lélek ül a mellettünk lévő, vörös mintás perzsaszőnyeggel elválasztott asztalnál. Feltámad a sivatagi szél, ez nekem dolgozik, jókat leskelődhetek. Egy amerikai brancs, úgy értem, egyesült államokbeli társaság hangoskodik, három nő, két férfi, próbálom pároztatni őket, egyvalaki mindig kimarad. Szemben velünk agyonplasztikázott hatvanas nő harmincöt évvel fiatalabb fiúval. Először arra gondolok, a fia, aztán ugrik be, hogy itt azért másról van szó. Én nem szoktam így a fiamra nézni. Három angol srác érkezik pincéri elővezetéssel, sajnos a hátam mögötti szőnyegbokszot foglalják el. Nem hallok semmi mást tőlük, csak azt, hogy szex, szex, szex. Életkori sajátosság, gondolom. Aztán rájövök a szövegösszefüggésükből, hogy a sixet mondják szexnek. Elszégyellem magam. Már nem tudom, hova nézzek. Belenézek a fekete sivatagba. Három óra lesz az út visszafelé.
A pokolba már, de hosszú az az út.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!