Vulkánok, hómezők és mitológiai szörnyek

A foci-Eb az izlandi kultúra iránti érdeklődést is megdobhatja: hazánkban már így is sok írójuk népszerű.

A dalszövegíró-költő Sjón, polgári nevén Sigurjón Birgir Sigurdsson sokszor dolgozott Björkkel, a legismertebb izlandi zenésszel, de Lars von Trier dán filmrendezővel is – a Táncos a sötétben dalszövegeit is ő írta. Magyarországon innen ismerhették a nevét, amíg a Magvető Kiadó elő nem rukkolt A macskaróka című regényével. A macskaróka az izlandi mitológia szereplője, házi macska apa és sarki róka anya kölyke.

Sjónnak a mitológia megidézésével könnyű dolga volt: az izlandiak jó része ugyanis tényleg hisz a manók és a tündérek létezésében. A középkori sagák ma is az élő kultúra részét képezik, sokkal többször idézik őket a mindennapokban és a kortárs irodalmi művekben, mint mondjuk a magyarok a Halotti beszédet vagy az Ómagyar Mária-siralmat. Igaz, sokkal több is fennmaradt belőlük. Izland kulturális örökségének legjelentősebb részét ez az írott kultúra képezi.

Sjónnak később egy másik könyve is megjelent magyarul, A cethal gyomrában. Ebben is az izlandi múltba tekint vissza az író. A macskaróka a XIX. században, A cethal gyomrában a XVII. században játszódik. A főszereplő mindkét regényben az isten háta mögötti Izlandon magára maradt természettudós, aki felvilágosult emberként próbál boldogulni a népi hiedelmek és a természet kegyetlensége közepette. A hómezők és a vulkánok legalább olyan gyakran bukkannak fel az izlandi irodalomban, mint a mítoszok. Ófeigur Sigurdsson regényében, a Jón történetében a Katla vulkán borítja el hamuval és tűzzel a környéket, ahol a fiatal tiszteletesnek, Jónnak új életet kellene kezdenie. Ám ehelyett arra kényszerül, hogy a múlttal és saját démonaival nézzen szembe.

Ezek a szerzők az izlandi irodalom újabb generációjához tartoznak, de megjelentek korábban magyar olyan klasszikusok is, mint az 1975-ben elhunyt Gunnar Gunnarsson, akinek A vulkán árnyékában című regénye több magyar kiadást is megért. Gunnarsson elsősorban dánul írt.

Aki a legendák eredetijére kíváncsi, elolvashat néhányat az ígéretes című Szőrös pisztráng: izlandi regék és mondák című kötetben, amelyet 2008-ban a Cédrus Művészeti Alapítvány és a Napkút Kiadó jelentetett meg.

Talán az írott kultúrához, a mítoszokhoz való közelség miatt szerelmesek az izlandiak máig az írásba. – Van egy mondás az országban, amely szerint az izlandi ember vagy írt már könyvet, vagy akar írni egyet – mondta a The Guardiannek a kiadóvezető. Magyarországon, a tízmillió költő országában ezt sem olyan nehéz megérteni.

Dacára a nagy írási kedvnek, nyilván az izlandi könyvpiac sem nevezhető nagynak. De annak ellenére, hogy Izlandon harmincszor kevesebben élnek, mint Magyarországon, száz könyvkiadó aktív a piacon, és a Forlagid vezetője azt mondta a The Guardiannek, hogy ők mindennap kapnak egy új izlandi kéziratot. Izlandnak, akárcsak Magyarországnak, egy irodalmi Nobel-díjasa van, Halldór Laxness, aki 1955-ben kapta meg az elismerést.