Bait Al Banat, olvasom a Lányok Háza Múzeum bejárata fölött, és megakad a torkomon a szó: bánat. Rossz beidegződés, tudom, de ha beleakadok egy szóba, attól nehezen szabadulok. Úgy bújik meg a csipkés szélű épület az aranypiac szegletében, mint aranyszállal hímzett keszkenő sarkában a könnycsepp. János vitéz elmélkedése jut eszembe az óriáskirály vára előtt: „A külsejét látom, megnézem belsejét.”
Már megint egy arábus népmesébe csöppenek. Volt egyszer egy gazdag ember, annak volt három leánya. Ahogy a kertben játszottak, egy öregasszonyt pillantottak meg, ráncos orcájú, kitépdesett szempillájú, remegő nyakú vénséget. Hát veled meg ki bánt el így, néne – kérdezték. És mit tegyünk, hogy ne jussunk a te sorsodra? Sohase menjetek férjhez, mondta a vénasszony, és elrepült a varázsszőnyegén. Szép sudár lánnyá serdült mind a három leány, és eszük ágában sem volt az anyóka sorsára jutni. Inkább pártában, azaz fátyolban maradtak, és itt éltek a palotácska hűvös termeiben.
A tárlatvezető meséli, hogy senki se lepődjön meg, ha a kiállított régi fotókon ismerős arcokra bukkan. Ismerősre? De hát én gyöngyhalászokat, tevehajcsárokat és sivatagi embereket látok. Az én őseim pedig… Történeteket, emlékeket mesélnek a tekintetek, amelyeket össze kell szednünk és újra kell fogalmaznunk. A múlt emlékeiből tovább kell vinnünk, amit érdemes. Mit ne mondjak, tetszik nekem ez az asszony. Olyan világosan, tisztán és érthetően beszél, hogy már nem is a kiállítás érdekel, hanem ő maga. Személyesen. Szívesen megismerkednék vele, de egy fehér ruhába öltözött férfi várja. Be kell hát érnem a tárlókkal.
A legfurcsább az a labirintusféle, amelynek falára egy kortárs költő versei vannak írva kalligrafikusan. Egy tengerkék ruhás fiatal nőt ábrázol a fotó, amely előtt perceken át állok. A nő kezében bőrönd, lába alatt az ingoványos tengerparti hínár. Én, magyar módra, megbarnult lapulevélnek nézem. Hínár vagy lapulevél? Nem mindegy? Ez a nő kezébe vette a bőröndjét és a sorsát, úgy döntött, megy. Egyre több lány iratkozik be az egyetemre, együtt járnak a fiúkkal az órákra, de ettől eltekintve a szervezett házasság hívei.
