Már a kötet két mottója figyelemre méltó: „Az általános hanyatlás korában forradalmi tett kimondani az igazságot. A szabadság az, hogy elmondhatod az embereknek, amit nem akarnak hallani” (George Orwell). A másik: „Az ellenforradalmárok feladata egyszerűen az, hogy megvédjék a társadalmat és a rendezett közösség elveit. Ez nem látványos feladat, s teljesítése során nincs végső győzelem; sikereit inkább elmékben és tettekben aratja, mint fórumokon. Véget nem érő munka, mindennapos teher. És így is kell végezni, nap nap után” (Molnár Tamás).
Mottót azért választ az ember könyve elé, mert azonosul vele – Szilvay Gergely tehát feltehetőleg erős küldetéstudattól vezérelve írta meg rendkívül hosszú és alapos munkáját, a melegházassággal szembeni érvek felvonultatásával, és valószínűleg forradalmi tettnek tartja ma érvelni ellene a normativitás védelmében. Magyar nyelven biztosan nem született még ennyire átfogó mű a témában, de minden bizonnyal nemzetközi összehasonlításban is megállná a helyét. A szerző rendkívül gazdag forrásanyaggal dolgozva nemcsak a meleg mozgalmak „háttér-filozófiáját és politikai ágendáját” mutatja be, részletesen elemzi és ismerteti a melegek emancipációjának folyamatát is, majd a hagyomány szellemében a melegházassággal szembeni érveket sorolja fel az „egyetemes igényű természettörvényre”, valamint a „józan észre” és az „igazságosságra” apellálva. Végül a melegházassággal szembeni keresztény érvelést mutatja be.
A szerző már a könyv alcímével állást foglal, a vaskos kötet ennek alátámasztására szolgál kulturáltan, közérthetően. Csak azokat a kissé közhelyes gondolatokat tudnánk feledni, melyek szerint aki ma a melegházasság ellen érvel, az automatikusan valamilyen „liberális véleménydiktatúrával” találja szemben magát, és a melegházasság egyfajta társadalmi kapudrogként hatna mondjuk a vérfertőzés törvényesítése útján.
(Szilvay Gergely: A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében. Századvég, Budapest, 2016. Ára: 3500 forint.)
