A nők ne írjanak, nem értenek hozzá! A férfiak az élet minden területén értékesebbet alkotnak. Még a főzésben, a háztartási munkákban is sikeresebbek lennének, ha versengeniük kellene a nőkkel – fejtette ki véleményét Szász Zoltán újságíró 1904-ben a Jövendő hasábjain A nőírók ellen című nyílt levelében. Szász kirohanása a hetilap főszerkesztőjének, Bródy Sándornak szólt, aki az egy héttel korábban írt cikkében úgy fogalmazott: a nőnemű költőknek köszönhető, hogy Heine után a líra új színre tudott szert tenni. A negyvenes évei elején járó Bródy szeretője ekkoriban a huszonöt éves Erdős Renée volt.
A felvidéki, szegény zsidó családban született Erdős Renée – eredeti nevén Ehrental Regina – színésznőnek tanult a fővárosban, ám a záróvizsga után nem kapott szerződést. Írni kezdett, első versei a Magyar Géniuszban jelentek meg. A prüdéria időszakában, amikor a szigorú szülők a könyvekből kitépték azokat az oldalakat, amelyeket a jól nevelt leányoknak nem illett elolvasniuk, Erdős Renée verseiben, novelláiban a szerelemről, a testi vágyról írt. Merész hangjával, karizmatikus egyéniségével csodálatot váltott ki férfiakból és nőkből egyaránt. Bár nem volt klasszikus szépség – rosszakarói egyenesen „nagydarab vászoncselédnek” nevezték –, a férfiakat megbabonázta. Pfeifer Károly, a Pallas Kiadó vezérigazgatója az ő kötetével az éjjeliszekrényén lett öngyilkos, női rajongói csapatokban követték az utcán, virágot, süteményt, színházjegyet küldözgettek neki ajándékba. Támogatói között tudhatta Eötvös Károlyt, „a vajdát”, korának egyik legnevesebb közéleti személyiségét, valamint Kiss Józsefet, A Hét szerkesztőjét. Jó barátságban volt Molnár Ferenccel, szerelmei között tudhatta többek között Jászi Oszkárt és Bródy Sándort, utóbbi – találóan – az élet királynőjének nevezte. Irodalomtörténészek szerint versei, prózája nemcsak Bródy Sándorra, Ady Endrére is hatással voltak.
Menyhért Anna Egy szabad nő című, Erdős Renée életét bemutató regénye 1905. július 3-án, Bródy öngyilkossági kísérletének napján indul. A szenvedélyes Bródy szíven lőtte magát, ám a golyó csak a bordái közé hatolt, s az író hosszú kórházi kezelés után felépült. Az esemény Erdős Renée költői pályája szempontjából is meghatározó volt, ugyanis kettejük szakításának botrányáról egész Budapest tudott. A nőt okolták Bródy öngyilkossági kísérletéért, írásait attól kezdve nem közölték a lapok. Erdős számára költőként, íróként hosszú ideig tartó kényszerszünet következett. Közben férjhez ment a művészettörténész Fülep Lajoshoz, szült két gyereket, majd elvált. Bár a kortárs férfi írók bőszen hangoztatták, hogy a nők számára a házasságkötéssel, a gyermekszüléssel véget ér a szellemi pálya, egyszerre nem lehet valaki feleség, anya és művész, Erdős Renée – bár költői pályafutása végérvényesen félbetört – a húszas-harmincas években sikeres regényíróként tért vissza az irodalmi életbe. Ugyanakkor egykori hihetetlen népszerűsége ellenére életműve azóta jócskán feledésbe merült, ma leginkább lektűríróként említik a nevét.
