Magyar katonai sikertörténet

A Monarchia haditengerészete és egy hősies hajómentés históriája.

Az egykor a Monarchia területén épült hadihajók közül helyreállítva már csak a Leitha maradt meg, hogy Budapesten emlékeztessen hadihajós múltunkra. Több mint 140 éves életkorával ma ő Európa legrégebbi, több hadjáratban, köztük az első világháborúban is vitézkedett úszóképes folyami hadihajója. Ettől függetlenül hajszálon múlt, hogy egyáltalán még létezik, s ez nagy valószínűséggel a szerencse mellett csupán néhány elszánt, hajózástörténet iránt elkötelezett embernek köszönhető. Az első világháború után az antant követelésére leszerelt Leithát ugyanis eladták, évtizedekig polgári célra, kavicsrakó elevátorhajóként használták, míg végül teljesen eltűnt szem elől. Nagy esélye volt arra, hogy a többi méltatlan sorsra jutott dunai hajó után szintén kohóban végzi. Csupán az 1970-es évek végén ismerte fel Csonkaréti Károly hajózástörténész, jogász, egykori folyamőr a folyamkotró vállalatnál az akkor FK–201-es néven számontartott romos hajótestben az egykori Leithát. Az ő híradására figyelt fel e kötet szerzője, hogy a kettejük által elindított mozgalom egy csomó embert mozgósítva húszévi, nemegyszer reménytelennek tűnő küzdelem után oda vezessen, hogy ma a Leitha/Lajta monitor helyreállítva, fegyverzetét visszakapva hadtörténetünk jeles emlékeként nemzeti kinccsé lehessen. Ahogyan Angliában Nelson Victoryja ma a brit flotta tiszteletbeli zászlóshajója, a Lajta ugyanezt a szerepet tölti be az MH 1. honvéd tűzszerész- és hadihajóezredénél.

E nagy munkának a summázatával is megismerkedhetünk Margitay-Becht András könyvében. A tartalmi ismertető után néhány szó a kötet külleméről. A nagy alakú, bő négyszáz oldalas munka imponáló mennyiségű, több mint hatszáz kiváló minőségű, nemegyszer másutt hozzáférhetetlen korabeli fekete-fehér és újabb keletű színes fotóval, számtalan térképpel, tervrajzzal teszi élvezetesebbé e vaskos kötet lapozgatását. Ezenfelül bőséges adatmennyiséggel is szolgál azok számára az egykori Császári és Királyi Haditengerészetről, akik esetleg gyakran forgatott kézikönyvként is kívánják a kötetet használni. Miután a hajózás nemzetközi tevékenység, így nem csak a hazai olvasónak lehet fontos e mű. A kötet végén található név- és tárgymutató mellett ezért egy rövid angol összefoglaló is zárja a könyvet.

Végezetül pár szavas magyarázat kívánkozik ide arról, hogy miért viseli a könyv a Tank a Dunán! címet. A magyarázat roppant egyszerű. Napjaink legfélelmetesebb szárazföldi harci eszközei, a harckocsik, köznapi elnevezéssel tankok erejét többek között a forgatható páncéltornyukban lévő, minden irányba akadálytalanul tüzelő lövegek adják. Ezt a megoldást pedig az első monitoroktól, többek között a Lajtától kölcsönözték e páncélos szörnyek tervezői.

(Margitay-Becht András: Tank a Dunán! – Az osztrák–magyar dunai hajóhad és a „Lajta Monitor Múzeumhajó” története. Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2016. Ára: 9980 forint.)