Az oral historyra épülő irodalom népszerű mostanában, és jelentős elismerést is kapott: tulajdonképpen tényirodalmi művekért kapta a Nobel-díjat tavaly Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő – ezért kritikák is érték. Az egyik legismertebb német kritikus, Iris Radisch, a Die Zeit hetilap rovatvezetője például kifejtette: amit Alekszijevics csinál, az magas szintű újságírói munka, és nem járna érte Nobel-díj. Peter Juscák is újságíró, ő is több száz beszélgetés alapján írta meg a regényét. És egyetért abban, hogy a kritikusok nem feltétlenül rajonganak a valóságot viszonylag pontosan lemásoló, realista krónikákért, mégis úgy gondolta: meg kell írnia ezeknek a nőknek a történetét.
(Peter Juscák: és ne feledd a hattyúkat, Kalligram Kiadó, 2016, 456 oldal)
