Valamennyien tettestársak lehetnénk

Mi közünk Auschwitzhoz és a Gulaghoz? Ezt kutatja Sacha Batthyány magyar származású újságíró regénye.

Mikor lesz ennek vége? – teszi fel a kérdést a szerző a könyv egy pontján. Miért foglalkoznak az unokák még mindig a nagyszülők bűneivel? Mi köti össze a múltat a jelennel? A gyengeség – feleli. Ma ugyanolyan gyengék vagyunk, mint az őseink egykoron, ezért ugyanúgy elkövetnénk ugyanazokat a bűnöket. „Facebookon vagy Twitteren állandóan támogatunk vagy ellenzünk valamit. ( ) De hogyan cselekednénk, ha mindez a számítógépeinkről az utcára tolódna át? ( ) Ha bűzlene, fájna, lármázna ( ), ha háború lenne, mint hetven évvel ezelőtt, nem lennénk-e valamennyien tettestársak?” A konklúzió pedig, hogy csak akkor szakíthatunk a múlttal, ha már megértettük, honnan jövünk. „Csak aki látja a köteléket maga előtt, mint a leszállópálya jelzéseit a repülőtereken éjjel, az vághatja el.” Megrázó erejű feltárás az És nekem mi közöm ehhez?, amely a szerző szándékától függetlenül is tökéletesen mutatja be, mi a baj azzal, ahogy elhazudjuk a saját múltunkat.