A könyv, amitől beindulnak a politológusok

Megjelent a Parliament című csodaszép holland kötet, mi már át is lapoztuk.

A félköríves elrendezés az XML szerint a 19. századi nemzeti öntudatra ébredés során divatos neoklasszicista építészeti irányzatból ered: az ókori görög és római színházak hangulatát imitálták ezzel. Ez lett a domináns üléstermi elrendezés, Európa legtöbb országában félkörívben ülnek a képviselők – még az Európai parlament brüsszeli és strasbourgi üléstermét is így alakították ki. A 20. században függetlenedett népek közül is sokan választották ezt az elrendezést, ám ekkor már nem az ókori hagyományokra, hanem az európai demokráciákra való utalásként.

A lópatkó elrendezés lehet számunkra a legismerősebb, hiszen a magyar Országgyűlés alsóházi üléstermét – amelyet ma is használ a törvényhozás – is így alakították ki. Az XML szerint ez az előző két verzió ötvözése: félkörív is van benne, valamint egymással szemben álló székek is. Korábbi brit gyarmatokon fordul elő gyakran, így például Ausztráliában is.

A típusok közül a legfrissebbnek a körkörös elrendezést tartja az amszterdami építésziroda. Az izlandi Althing nyomán egy német építész, Günter Behnisch tervezett először ilyen üléstermet 1980-ban, Nyugat-Németországban. Persze a bonni létesítményt már nem használják Németország újraegyesítését követően e célra. A világon összesen tizenegy helyen használják ezt a fajta elrendezést, köztük csak két európai ország akad: Liechtenstein és Szlovénia.

Mindenképp érdemes bekukkantani a könyvet promózó honlapra is. Az XML a könyv összeállítása során ellátogatott néhány parlamentbe, így például jártak a botswanai Gaboronében is, ahol műanyagszékeken üldögélhetnek az ország politikai vezetői, miközben a közügyeket beszélik meg. Képek és további információk itt.

A legfurcsább elrendezés azonban az osztálytermekre hasonlító nemzetgyűléseké. Ebben az esetben egymás mellett és mögött, egyenes padsorokban ülnek a képviselők, akik egy, a padsorok előtt szónokoló embert hallgatnak. Ez az elrendezés az XML szerint olyan országokban honosodott meg, amelyek nem nevezhetők teljesen demokratikus államoknak, így például Kínában, Kubában, Észak-Koreában és Oroszországban. A XML szerint az egyik leghíresebb és legszebb parlament, az Oscar Niemeyer által tervezett brazil országgyűlés is ilyen elrendezésű – az építésziroda szerint azért, mert a tervező megrögzött kommunista volt.

Az XML szerint ironikus, hogy a parlamenti üléstermek nagysága fordított arányban áll azzal, hogy mennyire jó az adott ország az Economist Intelligence Unit demokrácia-indexe. „A legkevésbé demokratikus országoknak van a legnagyobb üléstermük...” – írták a Parliament című kötetben.

###HIRDETES2###

A csodaszép, minimalista dizájnú kötetet lapozgatva alapvetően egy lexikon jut az ember eszébe: angol ABC-sorrendben követik egymást az ENSZ-tagállamok a maguk parlamenti üléstermeivel és néhány kiegészítő adattal. A függelékben azonban más sorrendekre bukkanhatunk: tipológia, demokrácia-index, építési idő, ülések száma, valamint ülésszám/népesség alapján is sorba rendezték a parlamenteket. Így derült ki például az, hogy Mikronézia a legkisebb parlamenttel rendelkező ENSZ-tagállam: mindössze 14-en foglalnak helyet a kör alakú ülésteremben.

Aki fogékony a szép dizájnra és erős a politika iránti érdeklődése, órákig tudja lapozgatni a könyvet egy őszi estén, például egy kandalló mellett. A kötettel csupán három komolyabb probléma van. Az első, hogy hófehér, így könnyen koszolódik; a második, hogy az adatok pár éven belül már idejétmúltnak számítanak olyan reformok esetén, mint amilyen 2014-ben, Magyarországon is zajlott. A harmadik az ára: Magyarországról az Idea Books oldaláról lehet megrendelni a 448 oldalas könyvet, amely 25 eurót (több mint 7600 forintot) kóstál. Ehhez még biztos hozzácsapódik a postaköltség is, így politológusoknak/építészeknek/dizájnrajongóknak lehet érdemes igazán megrendelni a kötetet.