Az Iszlám Állam fogságában

Szörnyű kínokat élt át a tornászból lett dán fotóriporter, Daniel Rye.

Daniel Rye dán fényképész tizenhárom hónapon át volt az Iszlám Állam (IÁ) foglya. Egyike annak a huszonnégy nyugati (összesen tizenhárom országból származó) férfinak és nő­nek, akiket még 2013-ban ejtett rabul a terrorszervezet. A főként a médiában vagy segélyszervezeteknél dolgozó túszok még nem tudták, kikkel állnak szemben. Sőt: ekkoriban még jóformán a világ sem tudta, hogy az IÁ létezik. A foglyok között volt a később lefejezett James Foley is. Az ő személyére még visszatérünk.

Rye, a profi tornászból lett fotóriporter történetét Puk Dams­gard, a dán közszolgálati rádió közel-keleti tudósítója írta meg. Az újságíró a Facebookon kereste meg honfitársát, aki nem sokkal később válaszolt neki. A vele és családjával, illetve a kiszabadításában közreműködő, a könyvben csak Arthurként emlegetett túsztárgyalóval folytatott beszélgetésekből állt össze a teljes történet.

A könyvet nehéz tovább olvasni és letenni is. Letenni azért, mert nincs egy pillanat sem, amikor a feszültség oldódna. Folytatni pedig azért, mert a kínvallatások, értelmetlen megalázások és szörnyű körülmények olyan naturális pontossággal kerültek papírra, hogy az ember olvasás közben szó szerint rosszul lesz.

„Nyújtsd fel a kezed! – parancsolta Danielnek Abu-Hurraja, és fellépett egy székre. A mennyezeti kampóról leemelt egy láncot, beakasztotta Daniel bilincsébe, majd visszarögzítette. Daniel teste meg­feszült. Lábujjhegyen állt, meztelen talpa alig érintette a padlót, karja nyílegyenesen meredt a plafon felé, válla kificamodott. A laticel kicsúszott a bilincs alól, az éles vas a csuklójába hasított.”

Így kezdődik például az a rész, amely Rye fogságának legkegyetlenebb pillanatait írja le. A húszas évei elején járó férfi több napot töltött felkötve, korábban és utána is számtalanszor megverték, éheztették. Öngyilkosságot is megkísérelt, ám nem járt sikerrel.

Hogy Az Iszlám Állam fogságában mégis letehetetlen olvasmány, abban szerepük van a már említett Foley-val kapcsolatos fejezeteknek. A könyv az ő tiszteletére rendezett megemlékezéssel indul. Rye erre már szabad emberként látogatott el a túsztárgyaló Arthurral. Még nem teljesen ocsúdott fel a vele történtekből, de minden erejével megpróbált vigaszt nyújtani egykori rabtársa családjának, amelynek üzenetet is vitt a már halott Foley-tól. Heteken át magolta az általa írt három­oldalas levelet, mert félő volt, hogy ha szabadulásakor megtalálják nála, váltságdíj ide vagy oda, élete újra veszélybe kerül.

Daniel Rye könyvében gyakran találkozunk annak az iszlám hitre áttért férfinak a történeteivel, aki mindig próbálta tartani a lelket rabtársaiban. Még akkor is, amikor a brit állampolgárságú, kegyetlen őrök (akik magukat Beatleseknek: Johnnak, Ringónak és George-nak nevezték) állati hangok kiadására kényszerítették őket – ez volt az egyik szórakozásuk a verés mellett.

Daniel Rye gyerekkorát és tornászként töltött éveit is felvázolja, és megismerhetjük azon motivációit, amelyek arra vitték rá, hogy ilyen veszélybe sodorja magát. Ezután a Szíriában munkával töltött néhány nap leírása következik, majd elfogásának, öngyilkossági és szökési kísérletének történetei. Be­pil­lan­tást nyerünk a börtönökbe, ahol pár négyzetméteren összezsúfolva, tetvesen, betegen, étlen-szomjan, mosdatlanul vészelik át a mindennapokat a rabok. A mosdóba járás valóságos jutalomnak számít, ugyanúgy, mint egy verés nélkül eltöltött nap.

Nem árulunk el vele nagy titkot – hi­­szen már a könyv elején kiderül –, hogy Rye szülei (adományokból összegyűjtött) borsos váltságdíjat fizettek fiuk szabadulásáért. Ez volt ugyanis az egyetlen lehetséges út. Kiderül, miért nem sikerült az amerikai és brit állampolgárokat kihozni a pokolból, ahogyan az is, hogy ezzel szemben a franciákat viszonylag hamar, minden esetben állami támogatással.

A könyv megpróbálja lefesteni, hogy egy átlagos, egyszerű család miként éli meg, ha gyermekük, testvérük, párjuk több ezer kilométerre, ismeretlen helyen és körülmények között sínylődik. Hogyan tudnak dolgozni, ünnepeket tartani és társasági életet élni úgy, hogy közben ügyelnek rá, minél kevesebben szerezzenek tudomást róla, mi zajlik a háttérben. Szívszorító olvasmány.

(Puk Damsgard: Az Iszlám Állam fogságában. Ford.: Pap Vera-Ágnes. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. Ára: 3490 forint.)