1990. február 10-én Sütő hívó szavára Marosvásárhelyen százezres tömeg tüntetett némán az anyanyelvi oktatásért. Március 19-én a Vatra Romaneasca román soviniszta szervezet buszokkal szállította a magyar többségű városba a környékbeli románokat. A felhergelt tömeg megrohamozta az RMDSZ-székházat, ahová Sütő András hetvennégy társával együtt menekült be. Az írót súlyosan bántalmazták, egyik szemét elvesztette, több bordája eltört. Budapesten, majd Amerikában kezelték.
A kilencvenes évek első felében a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnöke volt. 1998-ban mutatták be a Balkáni gerle című darabját Budapesten. 2005-ben A Hét című marosvásárhelyi hetilapban komoly vita bontakozott ki az író örökségéről és annak feldolgozásáról. Sütő András hosszú betegség után Budapesten hunyt el. Szülőfalujában tavaly adták át felújított emlékházát, a Marosvásárhelyre tervezett szobrára azonban még jó darabig várni kell.
Az író 1992-ben egy irodalmi esten így foglalta össze munkásságát: „Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak oly zsenge nyoma, emléke marad bár, mint friss havon a fölszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam [ ] egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán. Jó éjszakát!”
