Mivel kevesebb volt a szétosztható forrás, a legtöbb folyóirat feleannyi támogatást kapott idén a Nemzeti Kulturális Alaptól, mint a korábbi években. Néhány lapot egyáltalán nem támogattak, ilyen volt például a 2000 irodalmi-társadalmi lap. Doncsev András akkor még úgy nyilatkozott: van rá esély, hogy később további támogatást juttassanak a folyóiratoknak.
Korábban 700 és 800 millió között mozgott az összes folyóirat éves pályázati kerete, ez az összeg idén 350 millió forintra csökkent. Később az NKA szakmai kollégiumai további 158 millió forintot különítettek el erre a célra, de az 508 milliós összeg még így is elmarad a korábbitól.
Bár a forráscsökkenés nem egyformán érintette a folyóiratok támogatását, a konferencia részvevői – Kiss Éva, a Magyar Iparművészet főszerkesztője, Tompa Andrea, a Színház folyóirat főszerkesztője , Papp Endre, a Hitel felelős szerkesztője, Szentmártoni János, a Magyar Napló ügyvezetője, Pápay György, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője (lapunk munkatársa) – egyetértettek abban, hogy kifejezetten rosszul jött ki a magyar folyóiratszakma a Nemzeti Kulturális Alap átalakításából.
Doncsev András részben azzal indokolta a kialakult helyzetet, hogy ennyi forrás van a Nemzeti Kulturális Alapnál erre a célra, másrészt azzal, hogy kevés példányt értékesítenek a folyóiratokból, és sok a remittenda, emiatt a nyomdaköltség pénzkidobássá válik. A folyóiratszerkesztők viszont a terjesztési rendszer sajátosságaira hívták fel a figyelmét: ha nem nyomtatnak elég példányt, akkor nem tudnak jelen lenni az országos terjesztőhálózatokban, tehát a mostani vásárlóikat veszítenék el. Tompa Andrea is kitért arra: ma már nincs forrás egy folyóiratnál arra, hogy színikritikusokat utaztassanak vidéki színházakba vagy vidéki lapszámbemutatókat rendezzenek, ezért nehezebben jutnak el a vidéki olvasókhoz. – A folyóiratokat minden erőfeszítés dacára leginkább a szakmai közönség olvassa – mondta Pápay György. A folyóiratok ugyanakkor a tehetséggondozás fórumai, még mindig a folyóiratokon át vezet a pályakezdők útja az irodalmi életbe, itt jelennek meg kritikák is.
Az elmúlt több mint fél évben a kiszámíthatatlanság jellemezte a Nemzeti Kulturális Alap működését. A folyóiratok számára az idei első pályázati döntések áprilisban születtek meg. Ez azt jelenti, hogy egy havonta megjelenő folyóiratnak már négy számot meg kellett jelentetnie, mire kiderült, mennyi támogatással számolhatnak 2016-ban.
A színházi és az irodalmi kollégium saját keretéből pótlólag próbálja segíteni azokat a lapokat, amelyek egyáltalán nem kaptak támogatást. Az irodalmi kollégium rövidesen kiír egy pályázatot 50 millió forint értékben, a színházi kollégium pályázata pedig tegnap járt le, itt 24 millió forint sorsáról döntenek.
A kiszámíthatóság hiányát többen felvetették. Tompa Andrea például úgy vélekedett: a tervezhetőség még a támogatás összegénél is fontosabb lenne, és rámutatott: a színházi folyóiratoknak most kiírt pályázaton őszi számaik megjelenésére pályázhatnak a folyóiratok, de december lesz, mire az esetlegesen megnyert támogatást folyósítják. Véleménye szerint a kiszámítható működéshez októberben már azt is tudni kellene, hogy jövőre mennyi támogatással tervezhetnek a lapok. Doncsev András azt mondta: a kiszámíthatóságot javítanák a hároméves támogatási szerződések tervezett visszahozatalával, és arra is nyitott az NKA, hogy a terjesztéssel kapcsolatos problémákon gondolkodjon.
Margócsy István, az idén támogatás nélkül maradt 2000 irodalmi-társadalmi lap főszerkesztője már az elutasító döntés idején bejelentette a lap megszűnését. Szerinte az új alkotások Magyarországon mindig csekély példányszámú lapokban jelentek meg, és ma is itt folytak a viták, a nemzeti, társadalmi, kulturális kérdések komoly megbeszélése. Szerinte, ha a magyar szellemi életet folytatni kívánjuk, szükség van a folyóiratokra.
