Soha fel nem oldható ellentét az irodalmárok között, hogy egy művet történelmi kontextusától lecsupaszítva, csak művészi értékeit szem előtt tartva kell-e megítélni, vagy minden esetben figyelembe kell vennünk azt a szociális szituációt, amely az író gondolkodását mozgatta. Én utóbbi felé hajlok, így nem tartom kikerülhetőnek A dzsungel könyve recenzálásakor a rasszizmus és a fehér-felsőbbrendűség vádjának megvitatását.
Bár Kipling Indiában született – tavaly decemberben volt születésének 150. évfordulója –, A dzsungel könyvét mégis Amerikában írta 1894-ben. Bár a XIX. század végén névleg már léteztek a mai politikai nézetek kategóriái (a konzervatív, a liberális, a szocialista és így tovább), sok esetben egyáltalán nem ugyanazt jelentették, mint ma. A nem fehér embercsoportok megítélésében például szinte a teljes politikai spektrumot átívelte a fehérek felsőbbrendűségét és küldetéstudatát tükröző felfogás. Ez akkor magától értetődőnek tűnt a legfelvilágosultabb asztaltársaságokban is, de ma már rasszistának minősül. Kiplingnek leggyakrabban A fehér ember terhe című versét vetik a szemére, amelyben a gyarmati lakosokat „félik ördögnek, félig gyermeknek” bélyegzi, a fehér ember terhe pedig az, hogy ezeket az elmaradottakat meghódítsa, illetve civilizált kormányzással kivezesse az őskorból.
A dzsungel könyve kritikusai szerint az író vélelmezett felsőbbrendű alapállása allegorikusan Maugli kalandjaiban is megjelenik. E narratíva szerint Maugli testesíti meg a fehér embert, aki felülemelkedik eszével, rátermettségével, bátorságával az állatokon (amelyek az indiaiakat személyesítenék meg). Különösen bántó az indiaiak számára a dzsungelbeli majmok ábrázolása: képtelenek rendet teremteni maguk között, csak másokat tudnak utánozni, és ha nem irányítja őket senki, anarchiába süllyednek. A Disney-adaptáció erre még rátett egy lapáttal, amikor megteremtette a majmok dzsesszdalokat dúdoló vezérét, Lajcsi királyt (King Louie), akit vélhetően Louis Armstrongról mintáztak. A dzsungel könyve egyik novellájában megjelennek a bálványimádó bennszülöttek, akiknek primitív praktikáit csak egy fehér ember győzheti le.
