Maugli terhe

Klasszikusként vagy vállalhatatlan rasszistaként olvassuk Kiplinget?

Molnár Csaba
2016. 09. 05. 5:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Soha fel nem oldható ellentét az irodalmárok között, hogy egy művet történelmi kontextusától lecsupaszítva, csak művészi értékeit szem előtt tartva kell-e megítélni, vagy minden esetben figyelembe kell vennünk azt a szociális szituációt, amely az író gondolkodását mozgatta. Én utóbbi felé hajlok, így nem tartom kikerülhetőnek A dzsungel könyve recenzálásakor a rasszizmus és a fehér-felsőbbrendűség vádjának megvitatását.

Bár Kipling Indiában született – tavaly decemberben volt születésének 150. évfordulója –, A dzsungel könyvét mégis Amerikában írta 1894-ben. Bár a XIX. század végén névleg már léteztek a mai politikai nézetek kategóriái (a konzervatív, a liberális, a szocialista és így tovább), sok esetben egyáltalán nem ugyanazt jelentették, mint ma. A nem fehér embercsoportok megítélésében például szinte a teljes politikai spektrumot átívelte a fehérek felsőbbrendűségét és küldetéstudatát tükröző felfogás. Ez akkor magától értetődőnek tűnt a legfelvilágosultabb asztaltársaságokban is, de ma már rasszistának minősül. Kiplingnek leggyakrabban A fehér ember terhe című versét vetik a szemére, amelyben a gyarmati lakosokat „félik ördögnek, félig gyermeknek” bélyegzi, a fehér ember terhe pedig az, hogy ezeket az elmaradottakat meghódítsa, illetve civilizált kormányzással kivezesse az őskorból.

A dzsungel könyve kritikusai szerint az író vélelmezett felsőbbrendű alapállása allegorikusan Maugli kalandjaiban is megjelenik. E narratíva szerint Maugli testesíti meg a fehér embert, aki felülemelkedik eszével, rátermettségével, bátorságával az állatokon (amelyek az indiaiakat személyesítenék meg). Különösen bántó az indiaiak számára a dzsungelbeli majmok ábrázolása: képtelenek rendet teremteni maguk között, csak másokat tudnak utánozni, és ha nem irányítja őket senki, anarchiába süllyednek. A Disney-adaptáció erre még rátett egy lapáttal, amikor megteremtette a majmok dzsesszdalokat dúdoló vezérét, Lajcsi királyt (King Louie), akit vélhetően Louis Armstrongról mintáztak. A dzsungel könyve egyik novellájában megjelennek a bálványimádó bennszülöttek, akiknek primitív praktikáit csak egy fehér ember győzheti le.

Mindenkinek saját értékítélete szerint kell döntenie, hogy melyik interpretációnak ad hitelt. Az azonban nehezen cáfolható, hogy Kipling írói kvalitásai A dzsungel könyvét a világirodalom legfontosabb klasszikusai közé emelik, és ha az elmúlt évszázadot átvészelte, vélhetően már a panteonban is marad.

(Rudyard Kipling: A dzsungel könyve. Ford.: Greskovits Endre, versek: Horváth Viktor. Helikon Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 3499 forint.)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.