– Aztán egy újságíró felkeresi őt: az első feleség adja meg az elérhetőségét. Közös interjút akar a háború utáni újrakezdésről. Nem akar ráállni, de végül elmegy a találkozóra. Beszélgetnek, fényképeket nézegetnek. Ő nyolcvanéves, az asszony hetvennyolc. Az öregember, neve elhallgatását kérve, beszélni kezd az újságírónak a múltjáról. Ez az első alkalom, hogy elmondja, Auschwitzban megölték az apját, az anyját és két testvérét. Soha senkinek nem beszélt róla. El tudja ezt képzelni? Ha van zsidó száműzetés, az övé az. A saját emlékeitől élt távol, teljes magányban. Pedig a felejtés száműzetés, az emlékezés szabadulás, legalábbis így mondja a Baal Sem Tov.
– Attól fogva hetente, kéthetente titokban találkozik a volt feleségével. És a férfi, saját bevallása szerint, életében először szerelmes lesz. Abba az asszonyba, akit ötvenöt évvel korábban egyszer már elvett feleségül, és akitől annó dacumál elvált.
Reb Slojme elhallgat, talán várja, hogy mit szólok. Kétkedő pillantást vehet észre az arcomon, mert hirtelen előrehajol. Kilöttyen a tea a kézfejére, lecsorog a szőnyegre, de észre se veszi, folytatja.
– Azt hiszi, nem mondok igazat? Nahát, tudja meg, én az asszonytól hallottam, akit igen régóta ismerek. Úgyhogy hagyja a fikciót, ne révedjen mindig a múltba. Nézzen körül a jelenben. Jó reggelt, valóság! Tele van ilyen történetekkel ez a város. Menjen, és keresse meg őket. De igyekezzen, mert nincs sok ideje.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!