Rengeteg gyermek érkezett a 2015 óta tartó menekülthullámmal Európába. A tévéhíradókban általában nem őket látjuk, hanem fiatal férfiakat, akiknek legfeljebb annyi közük van a gyermekekhez, hogy esetleg kiskorúnak vallják magukat akkor is, ha elmúltak 18 évesek. Ettől függetlenül a különböző korú gyermekek igenis jelen voltak a határokon, valamint a hivatalos és ideiglenes táborokban Bulgáriában, Szerbiában, Magyarországon. Függetlenül attól, honnan és miért indultak útnak, mégiscsak gyermekekről van szó, akiknek biztonságra volna szükségük. Ehelyett hányatott sors jut nekik, és bárhogy alakul a további életük, mindenképpen sok nehézség elé néznek. Ha valaki háborús övezetből érkezett, ez nyilván hatványozottan igaz.
Nekik segítene a Németországban nemrég megjelent első, menekült gyermekeknek szóló mesekönyv, a Csillag, ami benéz az ablakodon (Ein Stern, der in dein Fenster schaut), amit kimondottan estimese-gyűjteménynek szántak; arra, hogy a szülők, vagy valaki más felolvasson belőle, ezzel talán újrateremtve az eltűnt biztonságot. Akinek van gyermeke, tudja, hogy az elalvásnak milyen fontos szerepe van a gyermekek életében; mennyi apró, nélkülözhetetlen részlet és rituálé kapcsolódik hozzá. Vajon hogy alszik az a gyermek, aki lehet, hogy többször is túlesett már az erőszakos halál látványán, és akit végighurcoltak egy egész kontinensen?
Thomas Mac Pfeifer berlini gyermekkönyv- és újságíró magukat a gyermekeket kérdezte meg, milyen történeteket hoztak magukkal a hazájukból. Ők pedig egyebek között arabul, arámiul, pastu nyelven mesélték neki tovább azokat a közel-keleti és afrikai meséket, amelyeket otthon hallottak, és saját nevüket is adták a történetekhez. Olyan ez, mint egy modern népmesegyűjtés. Hogy honnan erednek a történetek, nem tudni, legalábbis első hallásra biztosan nem – a gyermekek hallották valahol, és továbbadták. De azért nyilvánvaló, hogy a könyv történetein nyomot hagytak a népmesék, és biztosan a személyes emlékek, a helyben született történetek, anekdoták, viccek is. A gyermekek valószínűleg át is alakították a hallottakat, mégis sokszor felismerhető a népmesék ritmusa; például ott van az arámi nyelven lejegyzett, Irakból származó mese a rókáról, amelyik megitta a tejet, és hazudott, ezért a gazdasszonya büntetésből elvette tőle a farkát. Hogy visszakaphassa, új tejet kellett szereznie. De a tejhez tehén kellett, a tehénnek falevél kellett, a fának fejsze kellett… szegény rókának keményen dolgoznia kellett a farkáért, de a végén visszakapta, sőt kapott rá egy csengőt is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!