A rendező élete ugyanis nem kimondottan átlagos. Megtudjuk, hogyan kerülte el a vietnami háborút; hogy miért hagyta el szülőhazáját, az Egyesült Államokat; hogy miként találkozott az öt angol komikussal, akikkel megváltoztatták a humor történetét, amikor megalapították a Monty Pythont. De kiderül az is, milyen egy háromoldalú bakelitlemez; hogy miként sikerült egyesíteni a katolikusokat, a reformátusokat és a zsidókat a Brian élete című filmmel, és hogy miért nem készül el soha a Don Quijote-filmje.
Valahogy mindig kilógott a sorból – írja Gilliam. Angliában amerikai volt, Amerikában angol; hívőként istenkáromlással vádolták; s amíg a filmiparban mindenki a sikert hajhászta, őt hidegen hagyta a felhajtás. Igyekezett úgy nézni a világot, mint mások, de nem nagyon sikerült neki.
És ez a szövegen is jól látszik. A manapság kötelező politikailag korrekt beszédmód ugyanis legkevésbé sem érdekli Gilliamet. Nyíltan és természetesen beszél faji, vallási és világnézeti kérdésekről. És talán ennek a közvetlenségnek is köszönhető, hogy az őrült tempó és a hektikus sztorizás ellenére mégis kirajzolódik egy egységes kép a szerzőről. Amely legalább olyan abszurd, mint bármelyik grafikája.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!