„Nem az a fontos, hogy valaki szellemileg felkészült-e vagy nem, tárgyi ismeretekben gazdagabb vagy szegényebb, lelki élményekben mélyebb vagy sekélyebb, hanem elsősorban az, hogy van-e hite abban az igazságban, melyet hirdet; mert ha van, tud hitet fakasztani még akkor is, ha buta” – írta naplójába Szálasi Ferenc.
Ezzel a mondattal voltaképpen a sarokba is hajíthatnánk a Magvető Kiadónál a Tények és Tanúk sorozatban most megjelent, a „nemzetvezető” 1942 és 1946 között írt naplóit tartalmazó kötetet. Így megspórolnánk magunknak több órányi iszonyatot, dühöt, értetlenséget, de legfőképp unalmat. Szálasi ugyanis nemcsak végtelenül egyszerű, szűk látókörű és ostoba volt, de borzalmasan unalmas is. Ami más esetben akár még szórakoztató is lehetne. Nevetséges önismétlésein, szellemtelen eszmefuttatásain és faék egyszerűségű filozófiáján azonban nehéz mulatni, hiszen tudjuk, Szálasi önjelölt messiásként romba döntötte az országot.
Kritikátlan kinyilatkoztatás
A naplókat Karsai László történész adja közre, aki még a nyáron publikálta Szálasi Ferenc politikai életrajza című munkáját, és saját bevallása szerint lassan harminc éve foglalkoztatja a téma. A most napvilágot látott kötet különlegessége, hogy a korábban folyóiratokban publikált szövegek mellett az 1945–46-os börtönnaplót is olvashatjuk benne, amelyek most először jelennek meg nyomtatásban. A bejegyzéseket a szerzőjük tételekként vetette papírra, vagyis rögzítésre érdemes gondolatként, amelyekből később még valami nagy dologra lehetnek hivatottak. Kissé hektikus munkájára a külvilág néhol jobban, néhol kevésbé volt hatással. Számos fontos hadi, politikai és közéleti esemény nyomtalan maradt a naplókban, más történéseket konzekvensen félremagyarázott, olykor pedig egészen valószínűtlen dolgokat tényként közölt.
Szálasi minden leírt szavát egyfajta szent iratként kezelte, semmin sem volt hajlandó később változtatni. A tévedés lehetőségének elvetése személyes szakralitásának alapja volt: ez pedig – bármennyire rémületes – sok mindenre magyarázatot ad. A kritikátlan kinyilatkoztatás napjainkban is kétes eredményre vezet, ám egy világégés közepén, a folyamatosan felülírt szabályok közepette a rendszerbe foglalt őrület minden fegyvernél pusztítóbb lehet. És lett is.