Az ideológia felülkerekedik
1941 és 43 között Szálasi élete egyik legreménytelenebb időszakát élte – olvashatjuk Karsai előszavában. A korábban egységesnek tűnő nyilaskeresztes frakció felbomlott, fajsúlyos emberei (Hubay Kálmán, Baky László) kihátráltak mögüle, a mozgalom legnépszerűbb lapja, a Magyarság a szakadárok kezébe került, és folyamatosan támadta őt. És még Horthy sem volt hajlandó fogadni, holott Szálasi biztos volt benne, hogy meg tudná győzni, nevezze ki miniszterelnökké.
A hungarizmus prófétájaként hitt benne, hogy az ideológiája egyszer majd felülkerekedik, és uralma alá hajtja a világot. Magát új megváltóként pozicionálta: „A zsidók gyűlölete és bosszúja személyem és az Eszme, a Hungarizmus ellen oly nagy, olyan olthatatlan, hogy nem kétséges, hogy igazságom átmenetileg alulmarad, és holttestemet fogja befedni mint halotti lepel. De ebből az áldozatból és lepelből fog megszületni a Hungarista Magyar Birodalom és szabadságának vérrel szentté avatott zászlaja.”
A napló megjelenése zavarba ejtő
Az éhező Európa felett már ott ragyog az égen a „bethlemi csillaga az új eszmék igazságának. Csak még hiányzik a három bölcs, hogy észrevegyék. De útban vannak, biztosan” – írja egy másik helyen. A három bölcs nevei pedig: Tiszta Szocializmus, Tiszta Nacionalizmus, Tiszta Tan. Anyag, Szellem és Erkölcs találkoznak és ragyognak majd az égen a népek dicsőségére.
A megváltás előkészítése mellett az éppen zajló háborúra nem maradt kellő energiája. A náci propagandán kérődzött, ám annak ellenére, hogy tapasztalt katona volt, ennél tovább nem jutott a hadi események elemzésében. Saját jelentéktelen szerepe is elkerülte természetesen a figyelmét. Az utolsó pillanatig, sőt még azután is hitt a győzelemben. Megdöbbentő, de még a háború utáni fogságban is az ideológia győzelméről fantáziált, és a népbíróság előtt arról beszélt: ő a nemzet legitim vezetője. Rákosi Mátyásig és Sztálinig ment volna, hogy igazságát terjessze (miközben kis híján összebarátkozott fogva tartójával, Péter Gáborral).
