Négy különböző kézikönyvvel célozta meg a kiskamaszokat ezen a karácsonyon a Kolibri Kiadó. A tizenévesek az alábbi négy kötet elolvasása során Sithek, Jedik, birodalmi hivatalnokok és fejvadászok bőrébe bújhatnak, illetve róluk tudhatnak meg többet.
A könyvek kerettörténete az, hogy a Birodalom legyőzése során az egykori lázadók vezetői megtalálták ezeket a köteteket, amelyeket iktattak, majd a galaxis minden lakója számára elérhetővé tették. Az egyes könyveket korábbi tulajdonosaik széljegyzetekkel látták el, így nemcsak a „szerzők”, hanem más Jedik, Sithek, fejvadászok és egyéb lények gondolatait is megismerhetjük belőlük.
Az előbb említett jegyzetek nem mindig sültek el túl jól: A Jedi útja c. kötet elején például az alábbi „párbeszéd” olvasható: „Kibővíteni ezt a részt, szükséges. – Yoda. / Hát bővítsd ki, öreg! – Dooku”. Ettől eltekintve A Jedi útja egy régebbi, könyvtári könyvre hajazó dizájnú kötet, amely tele van remek ábrákkal és értékes információkkal. Megtudhatjuk belőle, miként lehet fénykardot építeni, milyen szerepeket tölthetnek be a Jedik, emellett a galaxis lakóiról is rengeteg pluszinfó juthat birtokunkba, ha elolvassuk A Jedi útját. Igazi kis Star Wars-geeket nevelhet a gyermekéből az a szülő, aki ezt teszi a fa alá.
A Sithek könyvéhez – és a további két kötethez – viszont már nem elég, ha a kölyök laikus, vagy szereti a Star Warst és látta a filmeket. A négy közül legmenőbb kinézetű, bordó borítójú könyvben hat különböző részlet van Sith nagymesterek műveiből – mindegyik másmilyen színű és szélű papíron, jól elkülönítve került bele. Ezen hat sztoriból három lényegében fölösleges: vagy teljességgel érthetetlen (Darth Malgus naplója), vagy szimplán nem túl izgalmas (Zabolátlan Erő, A teremtés tudománya) lett, de a másik három jól sikerült. A kezdetekről szóló Bane-irat, A kettő szabálya, valamint Sidious írása is élvezetes, mindezek ellenére, ha az ember fia vagy lánya még nem teljességgel Star Wars-rajongó, nem ezzel a könyvvel érdemes őt bevezetni ebbe az univerzumba.
Boba Fett és korábban más ismert fejvadászok tulajdona volt a Fejvadász kódex, amelyben nemcsak a Fejvadász Céh kézikönyve lapul meg, hanem a mandalori Tor Vizsla útmutatója is. Előbbi nem kifejezetten izgalmas, főként különféle technikákat taglal és gyakorlati tanácsokkal szolgál. A Vizsla könyvéhez fűzött széljegyzetekből viszont érdekes információhoz juthatunk magáról Boba Fettről is. A Fejvadász Kódex azonban összességében nem lett túl érdekfeszítő, bár tény, hogy bepillantást nyerhetünk általa a fejvadászok és a mandaloriak titokzatos világába. Ez a kötet is nehezen érthető, ha az olvasónak nincs jelentős jártassága a Csillagok háborúja világában.
A legjobban a Birodalmi kézikönyvet vártam a négy kötet közül, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Amint azt sejtettem, a kötet igyekezett alátámasztani, hogy a Galaktikus Köztársaság hibáit követően magától értetődően és szükségszerűen következett a Birodalom katonai diktatúrája. A félelmen alapuló rendszer leírása és struktúrája jól kiolvasható a kötetből, ahogyan az is, milyen politikai feszültségek húzódtak meg a könyvet jegyzetekkel ellátó lázadók és a birodalmiak között. Aki érteni akarja, miként lehet működtetni egy diktatúrát, annak mindenképp érdekes lehet a könyv, de valljuk be, a Birodalmi Kézikönyv sem kifejezetten kiskamaszok érdeklődésére és értelmező készségére lett szabva.
Sajnos A Jedi útján kívüli kézikönyvekről elmondható, hogy nem találták el pontosan a tervezett célközönséget. Viszont örvendetes látni azt a trendet, amely a közelmúltban elindult a J.J. Abrams (Az ébredő Erő és más filmek rendezője, valamint sorozatok alkotója) által jegyzett S. című regénnyel. Van igény ugyanis az olyan könyvekre, amelyek többrétegűek: széljegyzetekkel vannak ellátva, fejtörők is akadnak benne, stb. Így lehet ugyanis belenevelni az olvasás szeretetét a fiatalokba, vagy visszavezetni a könyvekhez a felnőtteket. Ebben akár a fent taglalt Star Wars-kézikönyvek is segítségünkre lehetnek.
