Nehéz könyv a Moszkvics, nehezen felfejthetők a rétegei, időnként egy-egy közhely is mellőzhető lenne, ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy ha az elbeszélő az „emberi minőségről” gondolkodik (Koppannak az angyalok), nem kerülhetők meg bizonyos általánosságok, történelmileg mindenütt megfigyelhető sajátosságok. Ha az emberi minőségről van szó, próbálhatunk új „nyelvet találni hozzá”, kísérletezgethetünk a határokon való át- és visszalépéssel, de ugyanúgy fájdalmasan be leszünk ragadva abba a keretbe, amelyet a körülmények biztosítanak számunkra. Ha fánkat húzzuk is kocsmába, templomba, itatjuk őt és faragnánk, jelezni már nem feltétlen tudjuk, mi is történik. A megfigyelő így tehet úgy, mintha értené, hogy ne legyen azok közül való, de ez sokszor önáltatás csak.
Rövidke kötet a Moszkvics, de a benne találkozó világok szemrevételezésére így is idő kell. Meghatározni nehezebb, inkább marad nekünk is a megfigyelés: verebeké és medvéké (Tandorihoz hasonlóan bonyolultként sejlik fel a dolgok leírásának lehetősége), átmeneteké, állapotoké. Túlélésé, kultúráé, skizofréniáé. „Kafka!”
(Sopotnik Zoltán: Moszkvics. Kalligram, 2016., 77 oldal, 2000 forint)
###HIRDETES2###
