Így veszítette el a Nyugat Vlagyimir Putyint

Az orosz külpolitikai döntések mögött több az esetlegesség, mint hinnénk.

A beszélgetésekből pedig kiderült, hogy Putyint alapvetően két dolog motiválta: hogy őt magát elfogadják nemzetközileg is fajsúlyos vezetőnek, és Oroszországot is a szerinte megfelelő súlyán kezeljék a nemzetközi politikában. A kezdet határozottan biztató volt, majd jött egy sor olyan nemzetközi esemény, amelyekkel kapcsolatban az orosz elnök – részben jogosan – úgy érezhette, hogy egyrészt kihagyták a legfontosabb tárgyalásokból, másrészt nem vették figyelembe a „sajátos orosz érdekeket”. „Tudja maga, mit jelent egyben tartani egy országot, amelyik Kalinyingrádtól Kamcsatkáig ér?” – egy ízben állítólag ezzel fordult Angela Merkelhez, megpróbálván érzékeltetni sajátos szempontjait. Ezen szempontok jelentős része mára persze jól ismert, igaz, a maguk idejében mintha kevésbé figyelt volna fel rájuk bárki, ezért Zigar könyve abban is nagyon érdekes, hogy legalább utólag felhívja rájuk a figyelmünket. Például arra, amikor a 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián Putyin már arról beszélt: Ukrajna csak a Krím és a keleti területek nélkül csatlakozhat a NATO-hoz.

Zigar szerint olyannyira nem volt kódolva a mostani éles szembenállás a Nyugat és Putyin között, hogy nagyjából 2005-ig az orosz elnök még abban bízott, országa valamikor a szövetség tagjává válik; orosz részről ennek előkészítését látták a 2002-ben létrehozott NATO–orosz tanácsban is. Egy másik érdekes és nagyon jellemző eset: amikor Edward Snowden 2013 júniusában Hongkongból Moszkvába repült, az orosz kormányból többen kifejezetten idegesek lettek, és úgy vélték, „az egész a kínaiak provokációja” azért, hogy – még tovább – rombolják az orosz–amerikai viszonyt. Putyin és Obama közvetlenül beszélt egymással telefonon, és Putyin egyik munkatársa szerint az orosz elnök azt ígérte amerikai kollégájának: „ha nem csap zajt”, akkor Snowdent felteszik egy Havannába tartó gépre, aztán az amerikaiak azt csinálnak vele, amit akarnak. Obama azonban ragaszkodott hozzá, hogy Snowdent ott, a seremetyjevói repülőtéren tartóztassák le, és adják ki nekik. Majd követelését megismételte nyilvánosan is, vagyis „zajt csapott”. Putyin ezek után már csak azért sem adta ki Snowdent  

(Mihail Zigar: Putyin metamorfózisa – Semmi sem úgy történt, ahogy gondoljuk. Ford.: Meszlényi Tamás. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 3990 forint)