A történetek bázisául szolgál a kínai csapos, J bárja, ahol a nevenincs elbeszélő jelentős sörfogyasztó, elsősorban – a mindkét regényben szereplő – Patkány nevű barátjával, aki akár az elbeszélő Esti Kornél-féle alteregója is lehetne. Nőkkel szintén iddogál itt, a velük való találkozás más műveiben is előrelendítő. A szexuális együttlétekkel itt még fukarabban bánik, az elbeszélő inkább csak emlékekkel gazdálkodik, elmeséli első szeretkezését, amikor is a bozótosban az Aszahi Sinbun vasárnapi kiadása volt az ágyuk – lám, mi mindenre jók a napilapok!
A Flipper, 1973-ban átmenetileg egy egypetéjű lány ikerpárral él együtt, velük alszik, mégis többször Kant A tiszta ész kritikájával bújik inkább ágyba. A címadó játékgép a letűnő korszak szimbóluma. Egy hatalmas, kriptaszerű, egykori tyúkfarm épületében még egyszer, múltidéző jelleggel, azt egyszersmind lezárva villannak fel a pulzáló lámpaszívek a flippergépekre festett, megkopott alakok mögött, akik emblematikus alakjai voltak az ábrázolt időszaknak.
Japán kritikusai fordításízűnek titulálták az első szövegét. Az előszóban az áll, hogy a puritán fogalmazás miatt először korlátozott angoltudásával kezdett neki, és ezt ültette át japánra. Később meglepődve tapasztalta, hogy a magyar származású Agota Kristof is hasonlóképp járt el, az ’56-os menekült franciául alakította ki írói nyelvét.
