Mózes Attila tragikus hirtelenséggel hunyt el kedden, 64 éves korában. A Márai Sándor-díjas író halálának hírét a kolozsvári Helikon folyóirat közölte, amelynek egykor munkatársa volt.
Az író 1952. április 8-án született Marosvásárhelyen, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakán végzett 1976-ban. 1976 és 1979 között Székelyhidason francia-testnevelés szakos tanár, majd 1979-től a kolozsvári Utunk, később, 1990-től 2015-ig a Helikon prózarovatának szerkesztője volt.
Elsősorban novellákat írt, elbeszéléskötetei mellett több regénye is megjelent, a legismertebb talán az Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket, amely egy alkoholista zongoraművész szürreális látomása a körülöttünk ólálkodó gonoszról.
„Én ebben a világban – eltekintve egy-két Teréz anyától – jobbára csak a gonosz színeváltozását, újabb és újabb arcát, újabb és újabb fenyegetését tudtam felfedezni. Persze ez hálás dolog, a jóságról írni: az könnyű, bár ahogy azt egy kedvenc íróm bebizonyította, mégsem egészen az, mert Tolsztoj Feltámadása nem egy igazán tolsztojian nagy mű. Én – született pesszimizmusomnál fogva – csak azt láttam meg a világban, ami ferde. De az az író köpjön szemen (mondjuk így), aki végül is nem ezt látta meg benne. Az egész világirodalom – ha nem tévedek – erről szól” – fogalmazott az Irodalmi Jelennek adott interjúban 2002-ben.
A regényt, amelyet a rendszerváltás előtt a cenzúra nem engedett megjelentetni, először 1990-ben adták ki, aztán 2002-ben újra.
„A kaland szellemi, a fenyegetettség valóságos. Ez az ő realizmusa. Írásaiban az is kiderül rendre, hogy a színhelyek felcserélhetők, az életek is szinte. Másutt, a Közép-Kelet-Európának nevezett térségben hasonló veszélyek leselkednek, másokra. Hősei tudják, hogy ők egyfajta mesebeli elcserélt gyerekek, és helyzetük, életük annál fájdalmasabb, hogy tudva viselik” – írta róla a 2008-ban elhunyt író-költő, Csiki László.
Mózes Attila az erdélyi magyar kortárs irodalom egyik legfontosabb alakja volt. Számos díjjal jutalmazták, négyszer kapta meg a Romániai Írók Szövetsége prózadíját, többször díjazta az Erdélyi Magyar Írók Ligája, Méhes György-nagydíjjal tüntették ki, 2012-ben pedig Magyarországon kapott Márai Sándor-díjat.
