A bárány felénk eső oldala

A legkézenfekvőbbnek gondolt tudományos „igazságok” sem feltétlenül állják meg a helyüket.

– Az emberek többsége a tudományt éppen a ráció, a tények, a bizonyítás territóriumának tartja. Hogyan fogadják az egyetemi hallgatók, amikor kiderül, hogy közel sem ilyen fehér és fekete a világ?
– Először meglepi őket, aztán általában végtelenül fogékonnyá válnak a témára. Ha majd valaki a 23. századból visszatekint a mai fizikára és annak vívódásaira a sötét anyaggal, sötét energiával, Ia típusú szupernóvákkal, akkor vélhetően olyan véleménnyel lesz róla, mint amilyennel mi vagyunk a 19. századi éterelméletről. Lord Kelvin az éterelméletre akarta építeni az összes nagy fizikai erőt egyszerre megmagyarázó egyesített elméletét, Röntgen pedig kezdetben azt hitte, hogy az általa X-sugaraknak nevezett sugárzásnak valójában az éter rezgésének kellene lennie.

– Mindezekből az a következtetés is levonható, hogy azok az elméletek sem igazak, amelyeket most gondolunk a világról. Sőt az is lehet, hogy elméletben sem létezhet végső igazság.
– Könnyen előfordulhat, hogy a mai elméleteink jelentős részét át kell majd értelmezni a jövőben. Ezért fontos, hogy a világról alkotott felfogásunk ne egy merev falú, átalakításra alkalmatlan házhoz legyen hasonlatos, hanem egy bővíthető, átépíthető épülethez. Ez utóbbi esetben megkönnyítjük az utánunk jövő kutatóknak, hogy az új felfedezéseiket beépíthessék a modellbe. A tudománytörténet évszázadai során persze sokat változott a paradigmaváltások gyakorisága. Galilei idejében még egy-egy ember is kezdeményezhette, hogy megváltoztassuk világképünket, ez ma már nehezebb, mivel a tudomány erősen intézményesült. De a newtoni világképet csak felváltotta az einsteini, és lassan a sötét anyag fogalma is beépül a tudományos gondolkodásba.

– A könyvet azzal a klasszikus anekdotával kezdi, amely a vonatból kinéző utasok által látott fekete bárányokról szól. („Itt fekete bárányok vannak!” „Pontosítanék: itt vannak olyan bárányok, amelyek feketék.” „Én is pontosítanék: itt vannak olyan bárányok, amelyeknek a felőlünk látszó oldaluk fekete.”) Hogyan kell ezt értelmezni?
– Ez a „feketebárány-szabály” arra tanít minket, hogy mindig nagyon pontosan írjuk le a valóságot, és ne vonjunk le a töredékes információkból az egész világra vonatkozó általánosító következtetéseket. Amikor így járunk el, előbb-utóbb biztosan csalódnunk kell. A földi életet ismerve sokan magától értetődőnek veszik, hogy az élet kialakulásához és fennmaradásához földszerű körülmények és három térbeli dimenzió szükséges. Pedig elképzelhető olyan univerzum (legalább a gondolati játék szintjén), ahol két dimenzióban is megjelenhet az élet. Éppen ezért talán a kozmológia és a földön kívüli élet kutatása az olyan terület, ahol a jövőben leginkább meginoghatnak a biztosnak hitt feltevéseink. 

Galántai Zoltán: Monoverzumok (csak e-könyv). eClassic Kiadó, Budapest, 2016. Ingyen letölthető a tinyurl.com/monoverzumok oldalról