Szíriából indul haza Odüsszeusz, az amerikai senki

Amerika összeomlik, katonái az ókori királyhoz hasonló hányattatásra ítéltetnek. Képregénykritika.

Az Egyesült Államok hosszú évtizedek óta vív értelmetlennek tűnő háborút a Közel-Kelet több pontján. Ezt épp azok a katonák látják így a leginkább, akik – saját megfogalmazásuk szerint – a semmiért harcolnak. A hadsereg egyik századosánál egy nap betelik a pohár, és egy idegtépő szíriai bevetés után jól megveri az egyik amerikai hadiipari beszállítócég bulizó alkalmazottjait. Többek között azért, mert miközben „odakint” dübörög az őrület, azok a laktanya elzárt párhuzamos univerzumában tivornyáznak. Ismeretlen századosunkat jól be is csukják egy fekete lyukba, ám mikor hadbíróság elé kerülne, jön a hír: Amerika, a hadiipari gépezet összeomlott. Kína bevonul Tajvanra és lelövi az összes műholdat az égről, miközben az öbölbéli olaj elapad, a legnagyobb térségbeli szövetséges, a szaúdi királyi család több tagja odavész egy merényletben.

Más kiút nem marad, Washington – még az összeomlás előtt – kiadja a parancsot, minden katonát ki kell vonni a térségből. Lehet szépen hazamenni, igen ám, de a bakák, a harcmezőről az utcára kerülnek, mivel maga az ország is szétesésre ítéltetett.

Ez az alaphelyzete Gerry Duggan The Infinite Horizon (A végtelen látóhatár) című képregényének. A hatrészes sorozat, amely egy kötetben 2012-ben jelent meg az Image Comics gondozásában, ebbe a posztapokaliptikus közeli jövőbe kalauzol, s egy névtelen tiszt sorsán keresztül mutatja be a hazatérés homéroszi hányattatásait. Ez a párhuzam, már Odüsszeusz és a „hívjatok nyugodtan senkinek” százados között pedig nem véletlen. Ezt maga Duggan írja bevezetőjében. Ahogy a témaválasztásról szólva szépen levezeti, gyerekkorában a vietnami, majd fiatalemberként az 1991-es öbölháború volt igen meghatározó élmény, s ezt vegyítve felesége Odüsszeia kötetével, amit összeköltözésükkor ismét felfedezett és elolvasott, jutott el a kiindulópontra.

A történet több, így már az archaikus párhuzam szempontjából is érdekes. Izgalmas látni, hogy az alapból már rezignált főhős személyisége miként hullámzik a tízéves hazaút alatt. Ahogy azt is, milyen kihívásokat gördít a sors az ókori király jelenkori alteregója elé. Kalózok és az általuk halomra a tengerbe lőtt menekültek, horrorisztikus képek a Földközi-tengeren. „Nem tudom megmondani, szírek vagy egyiptomiak... síiták vagy szunniták... csak azt, már halottak” – világít rá a durva valóságra a főszereplő.

A kegyetlen haramiákkal folytatott harc után titokzatos szigetre sodródnak, amit egy orosz katonai kolosszus, háborúra gyártott emberszerű valami tart rettegésben, tele fogollyal. A rémet követő menekülés közben jön egy repülőbaleset, majd egy észak-afrikai kikötőváros a következő állomás, kényszerpihenő a gyerekkatonák erdejében, komoly sérüléssel és agóniával, drogokkal keverve. Ezt követi a mentsvárnak hitt női szerzetesek működtette rabszolgatelep, ami minden, csak nem édenkert a széthulló világban. A megpróbáltatások, úgy tűnik, sose érnek véget.

S míg a százados őrlődik és mindent megtesz, hogy végre hazaérjen, a feleség, minő meglepő, Penelope, közös fiukkal együtt otthon várja férjét a New York feletti Catskill-hegybéli farmjukon. Közben az ő életük se gyerekjáték, az ország széthullása után ugyanis hirtelen a tiszta ivóvíz lesz a kemény valuta, így központi szerepbe kerül a tanya, ahol sok van még belőle. Penelope pedig – mialatt szentül hiszi, érzi, hogy férje egyszer csak visszatér – ádáz harcot kénytelen a vívni az elemekkel, az elkeseredett, a vízért ölni képes emberekkel.

A Phil Noto rajzolta történet így annak ellenére emberi, kézzelfogható, hogy a mitológia határán egyensúlyozó ókori eposz vonalvezetését követi. Valós, számunkra ismerős érzelmek, helyzetek hömpölyögnek a szemünk előtt. S ez nagyon fontos, úgy hozza elő a modern hidegháború, a digitális hadviselés egy lehetséges végkifejletét, egy alternatív világégést, hogy az a húsunkba vág, érezzük a vég illatát, ízét. S ugyan tudjuk, hogy a sok megpróbáltatás, harc és szenvedés után „Odüsszeusz” végül hazatér, átölelheti Penelopét s immár kamasz fiacskáját, viszont a kérdés megmarad, milyen világban tudja felnevelni utódait?

Intelmek a jövőből

Az elmúlt években számos olyan, lehetséges jövőben játszódó képregény látott napvilágot, amely remekül reflektál és mutat rá a jelen komoly társadalmi, politikai visszásságaira, kegyetlenségére. Ezért úgy gondoltuk, sorozatot indítva, kéthetente bemutatjuk őket olvasóinknak, hiszen még az is lehet, hogy nem egy történetből nemsokára tévészéria is készül.

A sorozat első, a Kanadát az erőforrásai miatt lerohanó Amerika vízióját bemutató We Stand on Guard – Résen vagyunk című alkotásról szóló részét itt olvashatja.

###HIRDETES2###