A huszadik század a May-életművel sem bánt kesztyűs kézzel. Adolf Hitler May művei iránti rajongása, illetve a történeteket átható keresztény szellemiség nyomán Karl May regényei legalábbis gyanúsnak számítottak a vasfüggöny mögött, az NDK-ban 1981-ig ki sem adták a műveit, akkor viszont rögtön negyedmilliós példányszámokkal jelentek meg a rendszer elvárásaihoz igazított művek, amelyeket rögtön el is kapkodtak.
Magyarországon nem kellett a nyolcvanas évekig várni, hogy az ifjúság kezébe vehesse May klasszikusait, a hatvanas évek közepén kezdődött kiadásban azonban nem volt sok köszönet. A Winnetou először 1904-ben Szekrényi Lajos, majd 1927-ben Kosáryné Réz Lola fordításában jelent meg, ezek még teljes fordítások voltak. A magyar szocialista könyvkiadásban azonban ugyanúgy nem volt helye néhány dolognak, mint később az NDK-ban. A regény és May többi műve viszont nem csupán a szokásos delfinizálás – azaz átfogó, ideológiai alapon elvégzett szövegcsonkítás – áldozata lett: a fordító Szinnai Tivadar tulajdonképpen teljesen átírta a műveket.
A Duna Könyvklub 2012-ben indított Karl May-életműkiadásában hosszú idő után először az eredeti szöveg alapján készültek el a történetek fordításai, ezek alapján pedig több olvasó is beszámolt róla, hogy Szinnai „javításai” nem szorítkoztak a keresztény témák és más, ideológiailag „nem megfelelő” elemek kigyomlálására: egész oldalakat, fejezeteket írt át más stílusban, vagy hagyott ki teljesen a könyvből. A szövegek összehasonlítása alapján világossá válik, hogy a hatvanas években készült „rövidített, átdolgozott” kiadáson felnőtt nemzedék valójában nem ismerheti May műveit.
