Fél évszázad is eltelt már a megjelenése óta, de még mindig nem csitulnak a hullámok Truman Capote korszakalkotó dokumentumregénye, a Hidegvérrel kapcsán. Az 1966-ban megjelent mű egy brutális kansasi mészárlást járt körül: az elkövetők, Richard Hickock és Perry Smith a Clutter család négy tagját gyilkolták meg. Bár a mű a tényfeltáró irodalom egyik alapköve, megjelenése óta sokan felvetették már, hogy inkább fikciós alkotásként kellene kezelni. Többen is rámutattak, az 1984-ben elhunyt amerikai szerző miként színezte ki a valóságot, míg a 2005-ös Capote című film azt járta körül, hogyan vonódott be az író az eseményekbe. Most pedig az egyik elkövető, Richard Hickock írása került elő a gyilkosságról.
„Mit is mondjak a halálbüntetésről? Nem vagyok ellene. Tiszta bosszú az egész, de semmi kifogásom a bosszú ellen” – ezt Richard Hickock jegyezte meg a regény vége felé. Úgy tűnik, az ő bosszúja végül elérte Capotet. Számos világlap, köztük a The Wall Street Journal közölte: Hickock megírta a saját változatát a gyilkosságokról, de ehhez a könyvhöz végül nem sikerült kiadót találni. És a jelek szerint ezt a dokumentumregény írója nem is igazán bánta: Capotenak sok fejfájást okozott, hogy Hickock évekkel a Hidegvérrel megjelenése előtt lejegyezte a maga verzióját. Hickockot és Perryt végül 1965-ben, egy évvel a regény megjelenése előtt végezték ki. Capote viszont nem említette sehol, hogy az elkövető is írt volna, ezzel pedig az eddig tudottaknál is drámaibban korlátozhatta, hogy az ő regényének ellentmondó állítások napvilágra kerüljenek.
Hickock a most felbukkant kéziratban nem próbálja tagadni a merényleteket, sőt egyedül azt sajnálja csak, hogy mindegyik gyilkosságot Perry követte el. Viszont a motivációról egész mást ír, mint a kansasi ügyészek vagy Capote. Utóbbiak szerint Smith-ék tízezer dollárt kerestek egy széfben, Hickock viszont állítja: egy Roberts nevű alak fizetett nekik, hogy öljék meg a család egy vagy több tagját. A motiváció amiatt is különösen fontos, mert a regény szerint céltalanul gyilkoltak, miközben el is menekülhettek volna azután, hogy semmilyen széfet nem találtak.
Az állítások hitelességét persze gyengíti, hogy Hickock megrögzött hazudozó volt, hogy a bíróság előtt sem beszéltek Robertsről, és hogy szegények voltak a merényletek előtt és után is. Az, hogy Hickock írt volna bármit is, egyébként a Capote-szakértők figyelmét is elkerülte eddig. Az íróét annál kevésbé, egy 1962-es levelében említette is, mennyi bosszúságot okozott neki a Hickock-kéziratot kezelő újságíró, Mack Nations.
