A Práter utcaiak görög parancsnoka

André Konstandinidisz ötvenhatos hős életútja könyvért kiáltott.

Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján, ahogyan egy bennünk élő, velünk lüktető, tehát vitális és vibráló eseménynél lenni szokott, számos kisebb-nagyobb szakmai és emlékezetpolitikai perpatvar zajlott. Az idő múlásának, az egymást váltó nemzedékek színre lépésének következményeként minden eddiginél több szó esett a fegyveres felkelőkről, a különböző utcai csoportok tagjairól, a pesti srácokról. Ez részben nem meglepő, hiszen a húszas, sőt gyakran a tízes éveikben járó akkori fiatalok többsége manapság vet számot az emberélet végének közeledtével. A közéleti érdeklődéssel azonban kevéssé párosult a kutatói kíváncsiság.

Markó György frissen napvilágot látott munkája az 1956-os forradalom egyik legismertebb felkelőcsoportja, a Corvin köziek, pontosabban a velük szorosan együttműködő, Práter utcai iskolában székelő fegyveresek különös sorsú vezetőjének életútját mutatja be. A kötet címlapjáról negyven év körüli férfi néz ránk határozott tekintettel, kibomló fehér ingben – miként egy forradalmár – egy dunai hajó fedélzetéről. A fénykép görög földről hazánkba került mérnököt ábrázol. André Konstandinidisz életútja méltán kínálkozott megírásra. 1917-ben született Görögország északi részén, a társadalmi igazságosságba vetett hite vitte fiatalon a kommunista mozgalomba, majd 1941-től a hazáját megszálló náci Németország ellen harcoló honfitársai közé. A háború vége felé közeledve német fogságba esett, s 1945-ben került magyar földre, vagyis nem a görög polgárháború végét követően Magyarországra menekülő kolóniához tartozott.

Feleségével és gyarapodó családjával együtt élte végig a korabeli magyar társadalmat sújtó nehézségeket: zsírt csempészett az infláció idején, hogy mentse éhező családtagjait, később villanyszerelőként – a központi tervezés által generált hiánygazdaság idején – elektronikai eszközöket adott el egy kisiparosnak. Házassága nem sikerült, kölcsönösen elhidegültek egymástól. Bár családjáról igyekezett gondoskodni, új szerelmet keresett és talált. Markó György személyes források, kitűnő fényképek sokaságával, helyenként lebilincselően meséli el a szenvedélyes és bátor, antisztálinista, nemzeti kommunistaként élő és harcoló Konstandinidisz történetét.

A kötet egyik legnagyobb hozadéka – számos erénye, így például a levéltári források értő olvasata mellett – az 1956-os felkelőcsoportok életének bemutatása. Éppen abban áll a pesti srácok történetének különlegessége, hogy emberi gyarlóságoktól sem mentes fiúk és lányok – töredezett, gyakran nehéz életutakat követően – akkor hozták a legjobb és legbátrabb döntést, amikor az a legtöbb áldozatot kívánta. Konstandinidisz a Práter utcai iskolában öregnek számított a maga 39 évével, de hamar kivívta társai elismerését. Feladata közé tartozott az ávósok összegyűjtése és kihallgatása, s nehéz munkáját indulat és fizikai bántalmazás nélkül, a majdani törvényes eljárás szükségességéről meggyőződve, néha kifejezetten lovagiasan végezte. Közben tanúja volt lopásoknak, erőszaknak, hisztériának és meghasonlásoknak. Markó György könyvének lapjain úgy elevenedik meg a múlt, mintha film peregne a szemünk előtt.

A könyv remekül szerkesztett: az elején kutatási napló ad számot a szerző munkájáról, a történészt kísérő sikerekről és zsákutcáról. A képzeletbeli kályha, ahonnan Markó elindult, egy temetést ábrázoló különös fotó, s a történet végén oda térünk vissza. André históriáján kívül megismerhetjük a forradalomban részt vevő itteni görögök többféle típusát is, Dunapentelétől Kőbányáig utazva. Markó György kötete remek, néhol világosan áttetsző, máshol komoran sötét tablót rajzol nem csupán egy görög szabadharcos életéről, hanem a korszakról is.

Markó György: Hellasztól a Práter utcáig – Egy görög szabadságharcos a magyar forradalomban – André Konstandinidisz (1917–1956). Kornétás Kiadó, Budapest, 2016. 2500 forint