Nemcsak itt érezzük ezt a kettősséget, hanem a könyv számos pontján nehéz eldönteni, mi valóságos és mi nem. Ezáltal felmerül a filozófiai alapkérdés: létezik-e valóság, vagy minden csak illúzió? De ha a tapintható világ illúzió, az álom lehet-e valóság? Vagy talán a babonában rejlik az igazság, esetleg a tudomány sem más, mint a babona elfogadott változata, és közben létezhet akár a boszorkányság is? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a regény és annak főszereplője.
A címadó méhek szimbóluma a vergiliusi analógiára épül, mely szerint a lélek, akár a méhkaptár is, a kintről behozott méreg által betegszik meg, s ez a betegség, a melankólia pedig szemen keresztül fertőz majd meg másokat is. Laurentius ilyen, ebbe a tárgykörbe tartozó elméletekkel foglalkozik tanulmányai során, melyek saját életét is áthálózzák, színezik, érthetőbbé teszik.
Számunkra azonban mégse válik minden annyira egyértelművé, hogy szürkeállományunkat a könyv befejeztével szabadságra küldjük. Nem lehet véletlen ez az írói szándék, hiszen így a regény – attól függ, milyen aspektusból vizsgáljuk azt – sokféle tanulsággal, különböző felismerésekkel és más-más végkifejlettel szolgálhat a befogadó számára. Azt, hogy a hús-vér kalitka vagy az abba zárt lélek világa-e az illúzió, vagy hogy egyáltalán kiszabadulhat-e börtönéből a szabadságra vágyó madár, mindenki maga döntheti el. Bárhogy is értelmezzük a sorokat, az észt Friedenthal regénye mindenképp mély nyomot hagy az olvasóban.
Meelis Friedenthal: Méhek. Scolar Kiadó, Budapest, 2016. 3450 forint
