Kukorelly számára az irodalom olyan, mint másnak a drog

Rég olvastam ilyen szabad és fölszabadító hatású, ennyire független (szellemű, hangvételű) könyvet.

Egyben (másban) vitáznék, szerintem igenis jó volt Polcz Alaine bablevese, amikor 1993 táján fogadtak minket a Városmajor utcai házban, egyszerre nyolc-tíz huszonéves szerzőt, falkában. Az volt az apropó, hogy mindannyian megjelentünk a JAK-füzetek sorozatban. „Önkínzó frivolitás” – mondta Mészöly A természetes arroganciára. Fölért egy – na mivel? Nem lovaggá ütéssel vagy íróvá avatással, ugyan már. Komolyan vétel volt. Olvasta, volt véleménye. Ki fogad ma fiatal szerzőket falkában? Szólóban? Ki kíváncsi rájuk egyáltalán? Kell ahhoz slammelni?

Kukorelly az irodalmat a valóság tükreként olvassa, mint a régiek, de tényleg. Túlzó költőkre rászól. Néha kíméletlen, de tud tapintatos lenni, a megfelelő ponton elhallgatni, ha egykori kedvenceinek kifakulásáról van szó. Volt gyerekszobája. Másként olvasod, ha neked is füledbe cseng Donner szólama A Rajna kincséből? Én igen. Szövegirodalom és avantgárd egyaránt a múlté, de Vörösmarty romlatlan. Kevés ebben a könyvben a nő. A labdarúgás Kukorellynél (is) létmetafora. Ő is használ intarziákat, azaz beépített vendégszövegeket (nagy különbség: Esterházytól eltérően ő eredetüket is jelzi), illetve modulokat, vagyis visszatérő saját szólamokat (lásd még Aranyt és Adyt). Sulykol. Neki van a legimponálóbb lábjegyzet-apparátusa! Bár én az Anyeginével is beérem, és már az is imponálni akart („tekintélyhivatkozó ornamens”, Bazsányi Sándor szerint).

Mi például 1991 őszétől voltunk szomszédok – ő a Szondiban, szerinte Szondyban, én a Szívben –, és ott lakásom legutolsó napján sikerült találkoznunk. A dedikációból derül ki, hogy „1992. jan. 31. (vagy 32.?)”. Időt szánt egy húszévesre. Ő is leírja valahol máshol, hogy látogatásomkor az ő német barátnője pogácsát hozott be tálcán, édesanyja is benézett, és mondott valami kedveset. Nagyon kukorellys, polgári rituálé. Keresztény és közép, meg annak a fordítottja. Gépirat volt a kezében, egyik versem, töltőtollal javítva. „Jól tetted, hogy a Csarnok elől kihúztad, hogy Petőfi” – mondta Bandi. Kitágul a jelentés. Bagossy László, aki akkor még nem volt színházrendező, negyvenéves sztárnak nevezte. Akkor is, ma is tele üdvös, nagy fölhajtóerejű elégedetlenséggel. Ami egyebek közt ezt a könyvet is a papírra billentette. Évekkel vagyok idősebb, mint akkor ő volt ott a Szondiban.

Kukorelly Endre: Porcelánbolt – Kedvenxcekről – Olvasókönyv. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 4499 forint