Luxuspartik, eszkortlányok, bordélyházak, marihuána, LSD, heroin. Fejvesztett menekülés a rajongók elől, joint a Buckingham-palotában, párhuzamos kapcsolatok, tömeghisztéria. A József Attila-díjas Benedek Szabolcs, lapunk tárcaírója Beatles vágatlanul című kötetében a képeken bájosan mosolygó, öltönyös, nyakkendős, liverpooli négyekről árul el bizarr, elképesztő, olykor hihetetlennek tűnő történeteket.
– Igaz, hogy még az előtt Beatles-rajongó lett, mielőtt az együttes zenéjét meghallgatta volna?
– Valóban előbb olvastam róluk, minthogy a dalaikat hallottam volna. Úgy kezdődött, hogy a nyolcvanas évek elején, tíz-egynéhány évesen megtaláltam apámék könyvszekrényében Ungvári Tamás Beatles-bibliáját. Ez volt az első magyar, sőt talán az egész szocialista tábor első Beatles-monográfiája. Akkor még angol nyelvterületen is viszonylag kevés kötet jelent meg róluk. Ungvári a hatvanas évekbeli brit újságok cikkei alapján írta meg esszészerű Beatles-monográfiáját. Nagy hatással volt rám. Akkoriban a Magyar Rádió több Beatles-sorozatot is közvetített. Ezeket is végig hallgattam, magnóra vettem, és beleszerettem a zenéjükbe.
– Úgy tűnik, a rajongása azóta sem csillapodott. Korábban is írt a Beatlesről, 2002-ben például novelláskötete jelent meg John Lennonról, tíz évvel később pedig, Beatles-apokrif címmel az együttes felbomlása utáni időszakot írta meg. A Beatles vágatlanul című könyvben pedig olyan történeteket mesél a banda tagjairól – például, hogy az együttes indulása idején John Lennon „fogyasztotta” a legtöbb nőt, de George Harrison, a „csendes Beatle” is nagy szoknyapecér volt, valamint hogy az LSD nem egy daluk szövegét inspirálta – amelyekre nem biztos, hogy ma büszkék (lennének).
– Nem szabad elfelejteni, hogy abban a időszakban, amelyet a kötet bemutat, a Beatles-tagok huszonéves srácok voltak, akikre rászakadt a világsiker, ráadásul éppen a szexuális forradalom időszakában. Úgyhogy voltaképpen semmi meglepő nincs abban, hogy fiatal sztárként éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket megteremtettek maguknak, részint az ismertségük, részint a tehetségük révén. Ami pedig a kábítószereket illeti, akkoriban a művészek nagy része használt drogokat. A Beatles-fiúk is szívtak marihuánát, fogyasztottak LSD-t, de Lennon egy időben a heroint sem vetette meg.