Kabdebó úgy látja: Orbán Ottó azok közé a szerzők közé tartozik, akik a szöveg megszállottjai, és akik sajátos nyelvezetükben kiélezték az iróniát, az ellentmondásokat, így követve verseikben koruk emberének eszmélkedését. Kulcsár Szabó szerint az általa említett négyek közül Orbán volt a legbiztonságosabb formaművész, többek közt Allen Ginsberg remek fordítója, de neki köszönhetjük Kurt Vonnegut több regényének magyarítását is. – Azt is merném mondani, hogy a magyar líra hangnemeit Weöres óta senki nem volt képes saját versben olyan gazdagon megszólaltatni, mint Orbán Ottó – véli.
Kulcsár Szabó szerint viszont az újholdas tradíciót idéző képalkotás és vallomásosság „konzervatívabbnak” mutatja ma, mint amennyire „hagyományőrző.” A politikai lírát Orbán nem sokra tartotta, de a verseiben maga is hangot adott „olykor nem is indulatmentes közéleti érzületnek”. Például az 1992-es, A magyar népdalhoz című versben: „gyűlöljek csak aljas elvet, / ne a földet, ne a nyelvet.” Az irodalomtörténész úgy látja, a hatástörténet még nem mondta ki az utolsó szót: ez a költészet bizonyosan beszédesebb lesz majd, mint amennyire ma hallják a szavát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!