Gyerekkoromban őrülten szerettem vonaton utazni. Az ablak előtt nemcsak tájak suhantak el, erdők és mezők, hanem emberek is. Nagyon furcsa volt belegondolni, hogy mindannyiuk élete jóval azelőtt kezdődött, hogy megpillantottam őket, és folytatódik azután is, hogy velem elfut a vonat. Néha szerettem volna megállítani a vonatot, és követni őket, hogy megtudjam, milyen lehet az életük. Herczeg Szonja pont ezt teszi első novelláskötetében. Megállítja egy percre a nagyvárosi életet, és rámutat egy-egy figurára, akit egy villanásnyi időre mi is biztosan láttunk. Ebből született a blogja. Az interneten és részben a Magyar Nemzetben megjelent novellákból most összeállt egy kötet is.
A szerző újságíró, 2015 óta a Magyar Nemzet Magazin riportere. Érdekli a valóság, és nyilván sok tapasztalata van róla, de a novellákban azért el is szakad tőle. Ha a tévében létezik dokureality, ahol fiktív szereplőkkel mutatnak be megtörtént eseményeket, akkor létezhet realitynovella is: fikció megtörtént események alapján. Vagy olyan események alapján, amelyek akár meg is történhettek volna. Minden novellában felismerhető az a pont, amely jelenkori, hétköznapi valósághoz köti a történetet, mint egy horgony: felismerjük a nap mint nap olvasott híreket gyilkosságról, erőszakról, kábítószer-fogyasztásról, mentális problémákról – ez utóbbit különös érzékenységgel ábrázolja a szerző –, és felismerjük azokat az alakokat, akiken különben átfut a tekintetünk, és nem szentelünk nekik több figyelmet, mint egy sebtében átolvasott cikknek. Ezek mögé a hétköznapi, felületes közös tapasztalatok mögé kínál betekintést Herczeg Szonja kötete. Elkíséri a pszichológust a börtönbe, a tinédzsert a bulira, ahol erőszak áldozata lesz, a magányos nőt a szektába, ahová beszervezik, a bántalmazott feleséget a férje temetésére. Mindig első szám első személyben beszél.
A kötet a megjelenése után rögtön az elsők közé került kiadója könyvfesztiváli sikerlistáján. Nem csoda, hiszen Herczeg Szonja színesen, lendületesen mesél, kíváncsivá válunk a történetek folytatására is. De a titka talán nemcsak ebben rejlik, hanem abban is, hogy kíváncsiak vagyunk azokra az emberekre, akikről ír. Az okokra, a következményekre, a valóság bonyolultságára. A kötet megtöri egy pillanatra a személytelenséget, amely körülvesz minket; például hogy ritkán szólunk a másikhoz, és ha igen, akkor sem biztos, hogy a másik szívesen beszél. Herczeg Szonja mesél helyettük is.
Herczeg Szonja: Kis üdítő, kis krumpli
Scolar Kiadó, Budapest, 2017
2750 forint
