Egészen változatos évek állnak az egyik legnagyobb nevű magyar szépirodalmi könyvkiadó, a Magvető mögött. Nem egyszerű összefoglalni: Morcsányi Géza visszavonulása után Nyáry Krisztián vette át az igazgatói széket, utóbbi ma már a Líra csoport kreatív igazgatója és a Magvető Café művészeti vezetője. Nyáry Krisztián érkezésével Dávid Anna lett a kiadó főszerkesztője, s miután Nyáry váltott a Magvetőt is tulajdonló Líra csoporton belül, a főszerkesztő, vagyis Dávid Anna lett az igazgató. Idén nyáron Turi Tímeát nevezték ki főszerkesztőnek, aki eddig szerkesztőként dolgozott a kiadónál.
– A nagy változás Morcsányi Géza háttérbe vonulása volt, amikor úgy döntött, hogy átadja a fiatalabbaknak a stafétát. De ez szerves átmenet és megújulás, aminek az eredménye sokkal lassabban mutatkozik meg, mint a kulturális élet más területein – mondta lapunknak Turi Tímea. Ennek megfelelően az új főszerkesztő hosszú távban gondolkodik, s reméli, hogy minőségi munkával tudnak majd bizonyítani. A kiadó hagyományaira és múltjára alapoz: példaként említette a Tények és Tanúk című könyvsorozatuk újraindítását, amely a szépirodalmi könyvek mellett a visszaemlékezésekre, naplókra koncentrál.
Turi szerint a munkamódszer alapvetően nem változik: – A legszűkebben vett szerkesztőségünk négy főből áll, Dávid Anna, Schmal Alexandra, Szegő János és jómagam vagyunk a tagjai. A döntéseket, vagyis hogy mik azok, amiket megjelentetünk, és mik azok, amiket nem, demokratikus módszerekkel hozzuk meg, ahogyan tettük eddig is. A gyakorlati dolgokat pedig ízlésünk szerint alakítjuk: mindannyiunk azt tekinti legfontosabb feladatának, hogy a minőségi, élvonalbeli, ugyanakkor minket érdeklő szépirodalmi szövegeket megtaláljuk és eljuttassuk az olvasókhoz.
A főszerkesztő a saját munkáját érzékletes példával festette le. Azt mondta, ha a szerkesztés olyan, mint a takarítás, akkor a főszerkesztés a háztartás vezetéséhez hasonló. – Ha belépünk egy házba, és rend van, akkor az kevésbé feltűnő, mintha rendetlenség lenne, ezért a szerkesztő munkája akkor jó, ha nem vesszük észre. Főszerkesztőként nekem végül is csak a fogaskerekek működését kell összehangolnom. A Magvető szerkesztősége most olyan szerencsés helyzetben van, hogy mindenki egy kicsikét másban jó, hálás vagyok, hogy ezt a sok jó dolgot kell rendszerbe illesztenem.
A kérdésre, hogy milyen a szépirodalmi könyvkiadás helyzete ma Magyarországon, azt válaszolta, nincsenek illúziói. – A szépirodalom viszonylag szűk, de stabil réteget érdekel. Az eladott példányszámok a rendszerváltás óta folyamatosan csökkennek, miközben a címek száma folyamatosan nő, ami végül is túltermelési válsághoz vezethet a magyar könyvpiacon. Vagyis sokkal több regényből és verseskötetből válogathatunk, de ha valakinek most jelenik meg könyve, annak kevesebb eladott példányszámra kell számítania. Azonban a könyvnek mint közvetítő médiumnak és a szépirodalomnak mint művészeti ágnak kikezdhetetlen a helyzete, tehát szükség van rá, még akkor is, ha nem nagy tömegek szükségéről van szó.
Néhány évvel ezelőtt a Magvető nagynevű magyar szerzői mellett elkezdett nyitni a fiatal, kevésbé ismert írók, költők felé. Ami korábban kivételes ritkaságnak számított, jelesül hogy egy író első kötete a kiadó gondozásában jelenik meg, az ma egyáltalán nem elképzelhetetlen. Mintha generációváltásnak lennénk tanúi. – Ez alighanem elkerülhetetlen – reagált a főszerkesztő. – De nyilván figyelünk is rá, hogy legyenek pályakezdő szerzőink, elvégre mi, szerkesztők is a fiatalabb generációhoz tartozunk, és a velünk élő irodalomra figyelünk.
