A Feljelentés izgalmas történelmi krimi. Már önmagában az is érdekes, hogy a fennmaradt dokumentumokból nemcsak egy-egy történelmi-politikai szempontból fontos, közismert figura élete rekonstruálható, hanem egy átlagemberé is. Horváth Sándor történészt az érdekelte, hogyan lesz valakiből ügynök: átlagos, jelentésíró kisiparos.
Gy. (akinek csak a neve kezdőbetűjét árulja el a szerző) belekeveredik egy ruszin vasutas szövevényes ügyébe. Már itt is ő a feljelentő, de arra nem gondol, hogy a vasutast a második világháború alatt egyszerűen tarkón lövik a németek. A népbíróság előtt nem Gy.-t teszik felelőssé a történtekért, később azonban háborús bűnösként mégis börtönbe zárják másfél évre. 1956-ban munkástanácstag, 1957-től az állambiztonság ügynöke lesz egy kis faluban. Élete nagy részében jelentéseket és feljelentéseket fogalmaz.
Horváth Sándor arra kíváncsi, az egyszeri ügynökből hogyan lesz az, ami. Meglepő, hogy egy teljesen átlagos ügynöksorsba mi minden zsúfolható bele: előkerül az elcsatolt kárpátaljai területek visszatérése, a világháború, a harmincas évek. Nemcsak azt tudjuk meg, milyen eljárások folytak Gy. ellen, és milyen jelentéseket írt, hanem azt is, kik voltak a szülei, milyen tanuló volt az iskolában. Számos mellékszereplőt is megismerünk: bányászt, bírót, vasutast, tartótisztet. Hátterüknek, képzettségüknek, motivációiknak szerepük volt abban, hogyan jártak el egy-egy történelmi helyzetben.
Amennyire izgalmas, annyira nehéz olvasmány a Feljelentés. Gy. történetében ijesztő erkölcsi mélységek tárulnak fel. Jelentései nemcsak a politikai rendszerről üzennek, hanem azokról a reflexekről is, amelyeket ma is fel lehet fedezni a magyar társadalomban. Azokban az évtizedekben, amikor nem sok esély volt az önálló boldogulásra, Gy. láthatóan irigyelte azokat a keveseket, akik ügyeskedés révén mégiscsak többre jutottak, mint ő. Például látványosan „jól esznek és öltözködnek”, ami azt jelentette, hogy több kabátjuk is van, és vendégeket szoktak hívni. Jól belegondolva a harisnyacsempészés sem lehetett nagy távlatokkal bíró keresetkiegészítés, legfeljebb kicsivel cifrább nyomorúság. Gy. feljelentéseiből így nem csak az ügyeskedés kultúráját ismerjük meg, azok az előrejutás kollektív reménytelenségéről is szólnak.
A könyv második fele azért drámai, mert kibontakozik belőle ez a mozdíthatatlan élet. A Feljelentés első része más miatt érdekes: a történelem által véletlenszerűen ide-oda dobált emberekről rajzol hiteles képet.
