Mozgóképes veszteségek és hiányok

Gelencsér Gábor könyve az első hazai vetítéstől a Saul fia Oscar-díjáig kíséri végig a magyar filmtörténetet.

A második világháború után sokan reménykedtek változásban, de nem olyanban, mint ami végül bekövetkezett. A koalíciós időszak rövidke három évének két nagy alkotása, a Valahol Európában és Szőts Ének a búzamezőkrőlje mutatja, milyen folyamatok kezdhettek volna kibontakozni a hazai filmgyártásban, ha nem szakad rá a szocialista ideológia. Így Szőts a filmjeiben megmutatkozó vallásosság miatt ellehetetlenült. Legközelebb az ötvenes évek közepén történik nagyobb változás, Fábri Zoltán ekkor forgatja a Körhintát. A hatvanas évek elejétől a magyar film, ha egyre lazuló politikai gúzsban táncolva is, már képes rácsatlakozni az 1960-as évek új hullámára. Érdekes módon a rendszerváltás nem volt jelentős korszakhatár, Gelencsér csak az ezredforduló környékén indult generációban – Hajdu Szabolcs, Pálfi György, Török Ferenc, Kocsis Ágnes, Mundruczó Kornél, Fliegauf Bence – látja a változás nemzedékét. A magyar filmtörténet jelentős alkotásai közül nem mindegyiket egyformán könnyű beszerezni. A Mokép DVD-it és Magyar Nemzeti Digitális Archívum által kiadott filmeket megtaláljuk a nagy könyvesboltok és elektronikai üzletek kínálatában, de ez nyilván csak azokra vonatkozik, amelyeket újra kiadtak. A rendszerváltás után készült alkotásokra ez sem igaz: ezek magáncégek produkciói, a kiadási jogok náluk vannak. Ebben az időszakban már a kereskedelmi sikernek is szerepe lehetett abban, hogy kiadnak-e egy filmet DVD-n. A közelmúlt magyar műveiből jó néhányat az Indavideo videomegosztón nézhetünk meg.