Michel Houellebecq-nél kevesen lehetnek ma irigyebbek Philip Roth munkásságára. A francia szerző nagy vihart kavart könyvében, a Behódolásban festett sötét víziót arról, miként alakulhat országa következő néhány éve. A felgyorsuló és kényelmetlenül hétköznapinak tűnő iszlamizáció rémképe ugyanakkor annyira elcsépelt jóslat ma, hogy sajnos még ha közelítünk is ebbe az irányba, az írót akkor sem nevezhetjük valamiféle Kasszandrának. Szemben a már említett Rothszal, aki a kilencvenes évek végén látnoki erejű trilógiában mutatta meg Amerikának azt az arcát, amelyet azóta láthattunk csak kibontakozni. Manapság mindenki azokra a művekre vár, amelyek pontos képet adhatnak Trump elnökségéről, nem haszontalan azonban az sem, ha a korábbi évekre tekintünk vissza.
Ebben lehet segítségünkre Jonathan Dee legújabb regénye is. A The Locals az előző évtizedet mutatja be, eljutva a 9/11 sokkja okozta összefogástól a 2008-as gazdasági válság keltette haragig, majd az elittől való elfordulásig. A szeptember 11-i terrortámadás még jó ideig meghatározó helyen szerepel a kollektív emlékezetben, és olyan hatásai lehetnek, amiket megjósolni sem könnyű. A szerző arról beszélt nemrég a Voxnak, hogy bár annak idején ez nem látszott, de ez az esemény lökte az Egyesült Államokat a mai helyzete irányába. Dee úgy látja, korábban egyfajta politikai és szellemi szolidaritást érzékelt hazájában, mostanra viszont az amerikaiak eljutottak odáig, hogy „a te problémáid voltaképp az enyémek is” gondolat már önmagában gyanakvást kelt közöttük.
Dee a 2001 és 2009 közti időszakra fókuszál. Van viszont a regényben egy politikai kívülállónak tartott figura, aki azt a vélekedést kihasználva indul a választásokon, hogy az eleve roppant gazdag embereket már úgysem lehet korrumpálni. – Hosszú ideig éltem New Yorkban, és hasonló polgármesterünk volt. De az elmélet még messzebbre vezet, egészen olyan emberekig bezárólag, mint Ross Perot vagy Steve Forbes – jegyezte meg a Voxnak az író. A karaktereit az a motiváció köti össze, hogy találniuk kell egy felelőst azért a helyzetért, amibe kerültek. Úgy érzik: ígértek nekik valamit, amiből aztán semmi sem teljesült. Márpedig az átlagpolgárok többnyire az elittől és a kormánytól várják a változást.