A szabadság földje? Az amerikai álmatlanság regényei

Jonathan Dee és Philip Roth könyvei a társadalom mélyén fortyogó indulatokat mutatják be.

Roth már említett Amerika-trilógiája abból a szempontból lehet tanulságos, hogy a szerző már a kilencvenes évek végén meglátott olyan problémákat, amik jóval később tetőztek. A szerző a McCarthy-évekre, a vietnami háborúra és Bill Clinton elnökségére kívánt reflektálni, utóbbi kapcsán kiváltképp a Monica Lewinsky-botrányra. Utóbbival Roth sajátos korszellemre mutatott rá: a kommunizmus bukása után egy teljes nemzetet az tartott ugyanis lázban, hogy az elnök valakivel félrelépett. A Szégyenfolt főhősét, a klasszika-filológia professzor Coleman Silket pedig a politikai korrektség bőrébe bújó képmutatás lehetetleníti el, amikor munkahelyén rasszizmussal vádolják meg. Mindezt amiatt, mert egy teljesen ártatlan kifejezést tett két az órájától távol maradó afroamerikai diákra.

Az ellehetetlenüléstörténetről nem nehéz a mai amerikai egyetemi szférában keringő, az érzelmekre durván kiható tartalmak elé biggyesztett figyelmeztetésekkel (trigger warning) súlyosbított, túlhajtott píszíbe belefeledkezett világra asszociálnunk. A 2000-ben megjelent regény ugyanakkor érzékletesen mesél a feketék sorsáról, megaláztatásáról is, amin keresztül kiviláglik a XX. század nyomasztó öröksége. Mind a Szégyenfolt, mind pedig a három évvel korábbi Amerikai pasztorál olyan nagyívű társadalmi tabló, amely sokat elárulhat az Egyesült Államok elmúlt évtizedeinek lélektanáról és arról, miféle frusztrációk és feszültségek határozták meg az amerikaiak sorsát. A Watergate-botrány hajnalán, a szexuális forradalom idején induló Amerikai pasztorál nem kevésbé letaglózó látlelet. A szabadságvágy felszabadító ereje és az amerikai álom egyaránt megkérdőjeleződik benne. A háború keltette undor és felháborodás nem jobb világot, csak ellenradikalizmust szül. Az erőszak spiráljából pedig nincs menekvés. A The Locals és a Roth-művek közös tanulsága, hogy ott fortyog minden lefojtva a társadalom tudatalattijában, és ha nem látjuk meg, csak még nagyobb bajban leszünk.