Leáldozóban a vámpírsztorik és tinédzserdisztópiák népszerűsége. Az Alkonyat-széria hősei után úgy tűnik, ma már inkább a betegséggel küzdő kamaszokkal lehet elérni az olvasó- és a nézőközönséget. Egyre több könnyfakasztó adaptáció kerül a mozikba, és bár a színvonal változó, úgy látszik, az nem befolyásolja az alkotások sikerét. Nemrég Stella Meghie Minden, minden című filmje ért el kiugró eredményt a hazai filmszínházakban, pedig hasonló alkotások korábban többnyire csak a művészmozik közönségét vonzották. A Nicola Yoon regényéből készült filmet itthon eddig 107 ezren látták, de a Cinema City-hálózat vetítőtermeiben naponta négy-ötször fut két héttel a bemutató után is.
A film alapjául szolgáló kötet több magyar kiadást is megért. „Annyira fellelkesültem, amikor megláttam, hogy bent van a könyvtárban, hogy gyorsan felkaptam a polcról, nehogy elvigye valaki előttem” – írta valaki a Moly.hu könyves közösségi oldalon, egy másik felhasználó pedig azt jegyezte meg, hogy Yoon neve nem ismeretlen előtte, „hiszen a külföldi youtuberek és könyvmolyok nagyon szeretik őt”. Úgy néz ki tehát, a könyv rendkívül sikeresen találja meg közönségét annak ellenére, hogy a még Wikipedia-oldallal sem rendelkező írónő első regényéről van szó. A világszerte májusban bemutatott mozi tízmillió dollárból készült, és ennek az ötszörösét hozta be eddig.
Ezzel persze meg sem közelíti a műfaj abszolút sztárját, a 12 millióból forgatott Csillagainkban a hibát, amely összességében 307 millió dolláros bevételre tett szert. Úgy tűnik, John Green is tökéletesen érzett rá valamire a könyvében. A lelkes videoblogger amúgy rutinos versenyzőnek mondható: két éve film készült Papírvárosok című regényéből is. Ugyanaz a páros, Scott Neustadter és Michael H. Weber írta a forgatókönyvét, amelynek az 500 nap nyarat, a Csillagainkban a hibát, Az élet habzsolva jót és a Mielőtt megismertelek-et köszönhetjük. Az adaptációk rendre jól teljesítettek a pénztáraknál: a Papírvárosok gyártási költsége a hét-, a Mielőtt megismertelek a tízszeresét hozta vissza. Az 500 nap nyár kivételével mindegyik egy népszerű regény adaptációja, miként a 2015-ös Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni is. Utóbbi esetben Jesse Andrews könyvéből a rendezőként szintén kezdő Alfonso Gomez-Rejon készített filmet. A mű ennek ellenére megérdemelten lett nagy siker: a szívmelengető adaptációt a kritikusok is magasan értékelték világszerte.
A fiatal felnőtteknek szóló, „young adult” irodalom persze mindig is népszerű volt, de az utóbbi években egy speciális ága pörgött fel igazán. A Minden, minden és a Csillagainkban a hiba egyaránt egy haldokló, de amúgy luxusban élő tinilányt helyez a középpontba, aki életében először ismeri meg az igaz szerelmet. Az alapmotívum roppant egyszerű: a rendkívül érzékeny, szerethető hősnők eddigi sivár érzelmi életébe beköszönt a boldogság és vele egy rakás, bonyolultabbnál bonyolultabb érzés. A betegség persze megnehezíti mindezt, de a szereplők aztán mégis felvállalják a veszélyeket a rövidebbnek tűnő, ámde „Igazi Életért”.
Nem mindegyik történet ér persze szomorú véget, a lényeg inkább az, hogy ha a fenyegető betegség tudatában ismerünk meg valakit, ő igazán fontos lesz nekünk. Először küzdünk az érzéseink ellen (persze csak önzetlenségből, hiszen a másiknak nehéz lesz, ha már nem vagyunk), de aztán engedünk, ezáltal pedig valami fontosat tanulunk az életről. A műfajon belül persze akadnak másféle sztorik is, de a fentiek érzelmi hőfoka jól jellemzi a többi hasonló művet is.
A filmadaptációk több-kevesebb giccsel dolgozzák fel az alapanyagukul szolgáló történeteket, jellemzően játékosabb elemeket is felhasználva. Ez különösen az Én, Earl és a csaj...-nál izgalmas, de a Minden, minden is bájos vizualitásával igyekszik kitűnni. Ennek ellenére mind utóbbi, mind mondjuk a Csillagainkban a hiba is kissé sablonos, szirupos művek, amelyek egy bizonyos kor felett nehezebben befogadhatók. De ez mindegy is az alkotóknak, ha egyszer a fiatal nők pénztárcájából minden lehetséges összeget ki lehet sajtolni.
