A fiatal felnőtteknek szóló, „young adult” irodalom persze mindig is népszerű volt, de az utóbbi években egy speciális ága pörgött fel igazán. A Minden, minden és a Csillagainkban a hiba egyaránt egy haldokló, de amúgy luxusban élő tinilányt helyez a középpontba, aki életében először ismeri meg az igaz szerelmet. Az alapmotívum roppant egyszerű: a rendkívül érzékeny, szerethető hősnők eddigi sivár érzelmi életébe beköszönt a boldogság és vele egy rakás, bonyolultabbnál bonyolultabb érzés. A betegség persze megnehezíti mindezt, de a szereplők aztán mégis felvállalják a veszélyeket a rövidebbnek tűnő, ámde „Igazi Életért”.
Nem mindegyik történet ér persze szomorú véget, a lényeg inkább az, hogy ha a fenyegető betegség tudatában ismerünk meg valakit, ő igazán fontos lesz nekünk. Először küzdünk az érzéseink ellen (persze csak önzetlenségből, hiszen a másiknak nehéz lesz, ha már nem vagyunk), de aztán engedünk, ezáltal pedig valami fontosat tanulunk az életről. A műfajon belül persze akadnak másféle sztorik is, de a fentiek érzelmi hőfoka jól jellemzi a többi hasonló művet is.
A filmadaptációk több-kevesebb giccsel dolgozzák fel az alapanyagukul szolgáló történeteket, jellemzően játékosabb elemeket is felhasználva. Ez különösen az Én, Earl és a csaj...-nál izgalmas, de a Minden, minden is bájos vizualitásával igyekszik kitűnni. Ennek ellenére mind utóbbi, mind mondjuk a Csillagainkban a hiba is kissé sablonos, szirupos művek, amelyek egy bizonyos kor felett nehezebben befogadhatók. De ez mindegy is az alkotóknak, ha egyszer a fiatal nők pénztárcájából minden lehetséges összeget ki lehet sajtolni.
