Burgess szavaival: a feslettség mélységeire való rádöbbenés kevesek étvágyát fogja meghozni. És ezt az érzést David Cronenberg filmadaptációja még tovább erősítette. „Burroughs úr azoknak a csekély számú íróknak a táborába sorolható, akik képesek a pokol mélyére tekinteni, majd elmondani, amit ott láttak. Ez az említett szám voltaképpen pedig olyan csekély, hogy csak egyetlen másik írót tudnék ide sorolni. Jonathan Swiftről beszélek” – szögezte le az író.
A kábítószer-irodalomban elmerülő Burroughs művészete mégis inkább szürrealitása okán vonzó, bizarr horrorelemei miatt pedig elkápráztató látványosság. Hőseinek, William Lee-nek és doktor Benwaynek a kalandjai olyan utazásra invitálnak minket, amelyet nem is igazán szeretnénk átélni, de talán még fölfogni sem. Borzongva csodálni annál inkább. Nem véletlen, hogy Allen Ginsberg és Norman Mailer is a regény mellett szállt síkra. „William S. Burroughs a késő 20. századi nyugati szorongás tökéletes megtestesítője volt” – szögezte le a The Guardian az író születésének századik évfordulóján, 2014-ben. Burroughs egyszerre volt önámító és végtelenül narcisztikus, mégis hihetetlenül élesen látta, mennyire beteg a minket körülvevő világ. Erről ráadásul számot is tudott adni.
