A kis lépések mestere: a felvidéki politika méltatlanul elfeledett alakjáról

Szent-Ivány József a Trianon után lassacskán szerveződő szlovenszkói magyarság egyik kulcsfigurája volt.

Szent-Ivány József életének kalandos indulását követően igen régi magyar nemesi családban cseperedett fel, ezer szállal kötődve Felső-Magyarország vadregényes tájaihoz (ez nem szólam; egyik kezdeményezője volt a tátrai fürdőkultúrának és az autósportnak is), de főként Liptóhoz és Gömörhöz. Bejei kastélya már 1918-at megelőzően egyik központja volt a vidék protestáns kisgazda-társadalmának. S az impériumváltást követően is ez a társadalmi réteg: a tehetős, tehetséges, evangélikus vagy református felekezetű földművesek jelentették Szent-Ivány politikai gondolkodásának fundamentumát. Alapvetően rájuk építette azt a két politikai alakulatot, az Országos Magyar Kisgazda-, Földmíves- és Kisiparospártot, majd a Magyar Nemzeti Pártot, amelyek vezéreként hosszú éveken át politizált a prágai magyar parlamentben. Szent-Ivány a nemzeti liberalizmus klasszikus hagyományának jegyében indult, de ez nála is nemzetféltéssel párosult, ami magyarázza politikai irányváltásait. Hiszen egy ideig híve volt Károlyi Mihálynak, majd nem egy alkalommal Bethlen Istvánnal tárgyalt, s élete végén, igaz, ekkor már inkább betegen és kényszerből, tudomásul vette Jaross Andor pártvezérségét is.

Szent-Ivány József a Trianon után lassacskán szerveződő felvidéki magyarság egyik kulcsfigurája, az Esterházy János előtti politikusi nemzedék egyik legjelentősebb alakja. Ha 1990 előtt a két világháború közötti Csehszlovákiában élő magyarokról esett szó, akkor leggyakrabban a Sarló mozgalom, Balogh Edgár és Fábry Zoltán került szóba, azóta pedig inkább Esterházy János kultusza bontakozik ki. Szent-Ivány más utakon indult el, s ez is nagyon érdemes az emlékezetünkre. Elsőként ismerte fel, hogy bármilyen keserű is a trianoni döntés, az esetleges s akkor még csöppet sem délibábos ábrándnak tűnő részleges revízióig meg kell szervezni az ottani magyar közösséget. Pártvezérként, evangélikus egyházi felügyelőként, fürdőalapítóként, a Szentiváni Kúria, az erdélyi Helikont követő irodalmi találkozó házigazdájaként, a Kazinczy Szövetkezet nevet viselő, még a népi írókat is publikáló kiadó vezetőjeként fáradhatatlanul dolgozott. Móricz Zsigmond barátjaként novellákat publikált a Nyugatban, s önálló kötettel is jelentkezett, de talán egyik legnagyobb tette a Prágai Magyar Hírlap megalapítása és finanszírozása volt.

Szent-Ivány esetében tényleg nem jelszó volt a noblesse oblige (a nemesség kötelez), olyannyira nem, hogy a kötet szerzői is rámutatnak, kifejezetten rosszul és veszteségesen gazdálkodott, jövedelmének nem csekély részét emésztette fel a bőkezű mecénási tevékenység. Azt is el kell mondanunk, hogy Simon Attila és Tóth László nem kritikátlan hódolattal, hanem megértő távolságtartással szemléli Szent-Ivány József életútját, így szó esik az árnyékos oldalakról is: hogyan adta el birtokait nem egészen gáláns módon, vagy hogyan érintette meg őt is a korszellem a második zsidótörvény vitája kapcsán. Ugyanakkor nem válik a kötet főszereplője egydimenziós emberré: hiszen hat gyermeket nevelő családapa is volt, szenvedélyes vadász, írókkal kvaterkázó gróf és Istenben mélyen hívő evangélikus egyházfi.

A kötet szerzői jelentős munkával gazdagították a szlovenszkói magyarságról való tudásunkat, és egyben felhívták figyelmünket egy olyan személyiségre, akinek varázsa még sok évtized távlatából is érezhető.

Simon Attila – Tóth László: Kis lépések nagy politikusa – Szent-Ivány József, a politikus és művelődésszervező. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2016. 6555 forint