Poljakov felemásan viszonyul Putyinhoz: meghatározó élmény számára, hogy a Jelcin-kurzus vezetése szerinte a teljes szétesés felé vitte az országot, így Putyint ebben az értelemben Oroszország megmentőjeként látja. A Lityeraturnaja Gazeta című irodalmi lapot másfél évtizedig irányította, de állami cenzúrával, vagy politikusi közbeavatkozással csak egyszer találkozott. A mostani viszonyokkal szemben azonban mégis kritikus: úgy látja, gyakran kritikusabb is, mint liberális írókollégái, annak ellenére, hogy ő tagja volt a Putyin elnök által összehívott irodalmi tanácsnak.
Poljakov állítja, az orosz irodalom egyébként is folyamatosan oppozícióban van, a kérdés csupán az, hogy az adott korszakban éppen mennyire. Ő már 2004-ben is bírálta a kortárs politikai életet, most pedig fut egy komédiája, amelyben az orosz elnöktől ellopják az atomrakéták indítógombját. A probléma az, hogy úgy látja, a Putyinról nyugaton kritikusan nyilatkozó kollégáit nem túlzottan izgatja Oroszország sorsa. Hiányzik belőlük a hazaszeretetet, nem izgatja őket az orosz civilizáció jövője, enélkül pedig nincs valódi orosz irodalom.
