New York örökre víz alatt

Az elkerülhetetlen katasztrófák után is van remény jó életre, sőt talán ez teremti meg a feltételeit annak, hogy jobb világot alkossunk?

Pintér Bence
2017. 10. 04. 6:53
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

2140: a globális klímaváltozás nyomán bekövetkező két hatalmas árhullám eltörölte a kontinensek ismert partvonalait. A világ visszavonhatatlanul megváltozott, az óceánok tengerparti metropoliszokat árasztottak el. A városokat azonban nem hagyták el lakóik, sőt New York például még mindig a világ egyik fontos központja, hiába áll víz alatt jelentős része. A polgárok alkalmazkodtak, Alsó-Manhattan vízszint fölé tornyosuló felhőkarcolóiban nem állt meg az élet. Az 1909 és 1913 között a világ legmagasabb épülete címet birtokló Met Life toronyban például egy sor egymást felületesen ismerő, az Újvilág különböző szakmáiban dolgozó ember éli mindennapjait.

A neves amerikai tudományos-fantasztikus író, Kim Stanley Robinson őket követi új regényében: a torony gondnokát; egy állatmentéssel foglalkozó videobloggert; egy narcisztikus brókert; két zseniális programozót; egy kemény rendőrnőt; egy bevándorlási ügyvédet és két utcakölyköt. A városban új, agresszíven terjeszkedő befektetők jelentek meg, akik az elárasztott zónában igyekeznek ügyeskedni, a két kölyök pedig olyan elveszett kincsre bukkan a víz alatt, amely segíthet abban, hogy a torony lakói felvegyék a harcot a befektetők és közvetve a súlyos válságok között változatlanul virágzó vadkapitalizmus ellen.

A lassan építkező történet azonban leginkább jó ürügy arra, hogy a szerző körbevezessen minket a ránk váró jövőben. Vaporettók, kajakok és magánhajók közlekednek az Új-Velencének becézett városrész vízi sugárútjain, a felhőkarcolókat égi hidak kötik össze. A léghajók és ballonok által felemelt városok az égen járnak, a tengeren szigetvárosok úsznak. Az egyes New York-i épületek pedig legalább részben önfenntartók. A metropolisz ugyanolyan nyüzsgő, virágzó és elképesztő hely, mint napjainkban.

Robinson egyáltalán nem arra akar figyelmeztetni minket, hogy meg kell akadályoznunk a klímaváltozást. Ő már túl van ezen: rengeteg regényben boncolgatta a témát, festette fel, hogy mi vár ránk, ha nem változtatunk a környezethez való hozzáállásunkon. A New York 2140-ben tehát nem figyelmeztetni akar: jóval inkább azt mutatja be, hogy a szerinte elkerülhetetlen katasztrófák után is van remény jó életre, sőt talán ez teremti meg a feltételeit annak, hogy jobb világot teremtsünk.

(Kim Stanley Robinson: New York 2140. Fordította: Farkas Veronika. Agave Könyvek, Budapest, 2017. Ára: 4480 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.