Ismerősen csengenek a mondatok? Mostanában itthon is hallani ugyanezt a retorikát: az uniós fejlesztési támogatások nekünk „járnak”, hiszen „cserébe megnyitottuk a piacainkat a multik előtt”. Egedy Gergely és Gálik Zoltán Nagy-Britannia és az európai integráció – A csatlakozástól a brexitig című kötetében az említetten kívül is rengeteg érdekes párhuzamot találni az egykori és mai brit, valamint a jelenlegi magyarországi helyzet között.
Érdekes az a rész is, amelyik Thatcher és a brit külpolitika viszonyát taglalja a német újraegyesítéssel kapcsolatban. Mint egy angol szakértő ironikusan megjegyezte, a kormányfő azt csak addig támogatta, amíg nem volt rá esély; ezzel persze messze nem volt egyedül a korabeli Európa vezetői között. (A legviccesebb a német szocdemek esete, akik azért nem örültek a fal lebontásának, mert azzal megszűnt a számukra mindig népszerű ostpolitik lehetősége.) Utólag nehezen lehet ugyanakkor vitatkozni Thatcher azon jóslatával, hogy az újraegyesült Németország „egyszerűen túl nagy és erős lenne ahhoz, hogy csak egy játékos legyen a sok között”. Erre már az eurózóna egyensúlytalansága miatt aggódó közgazdászok is régen rájöttek.
A magyar olvasónak érdekes lehet végigtekintenie azon is, miképpen alakult a két nagy brit politikai alakulat, a Konzervatív és a Munkáspárt viszonya az európai integrációhoz, hiszen az európai mainstreamhez képest a szigetországban ennek is sajátos vonásai vannak. Általában ugye az a helyzet, hogy a baloldali politikai erők hagyományosan támogatják, míg a jobboldaliak minimum szkeptikusak vagy óvatosak az integrációval, főleg a politikai integrációval kapcsolatban.
Nagy-Britanniában ehhez képest azt kezdetben – piacnyitási okokból – inkább éppen a konzervatívok támogatták, míg a Munkáspárt olyannyira ellene volt, hogy az 1984-es választásokon konkrétan azzal kampányolt, hogy ha kormányra kerül – megvédendő a brit munkahelyeket –, rögvest kilépteti az országot az integrációból. Ebből a szempontból a brexit mellett kampányoló Jeremy Corbyn, ha úgy tetszik, csak visszatért a gyökerekhez.
A kötet utolsó fejezetei szinte kis kézikönyvként is szolgálhatnak Hogyan nyírjunk ki önkezűleg egy mégoly ígéretesen induló politikai karriert? címmel. David Cameront sokan joggal tekintették a „konzervatív Tony Blairnek”, megvolt benne az a potenciál, hogy hosszú időre meghatározó vezetője, megújítója legyen a toryknak. Maga a párt is joggal remélhette, hogy a „harmadik út” válságba jutása után önmagát kereső Munkáspárt mellett jó ideig biztos befutó lesz a választásokon; a 2015-ös voksolás eredménye igazolni is látszott ezeket a várakozásokat. Csakhogy ekkor már túl vagyunk azon a pánikon, amelyet az egy évvel korábbi európai parlamenti választások okoztak a Függetlenségi Párt (UKIP) jó szereplésével. És bár hiába lehetett szinte biztos benne mindenki, hogy az UKIP a sajátos brit választási rendszerben úgyis elvérzik majd, Cameron – a győzelme esetén – gyorsan beígérte a népszavazás kiírását. Nyertek, majd innentől kezdve az események totálisan kicsúsztak a kezéből. A brit vergődés és az egyelőre mindenki által megjósolhatatlannak tartott elszakadási folyamat bőven megérne néhány év múlva egy újabb kötetet a szerzőpárostól.
Ne legyen igazam, de Egedy Gergely és Gálik Zoltán könyve az egyik legalulértékeltebb kötete lehet az idei könyvkínálatnak. Egyszerűen azért, mert ránézésre sokan „száraz szakmunkának” gondolják majd, pedig a szerzőpáros kifejezetten érdekesen megírt, izgalmas anekdotákkal, eseményekkel fűszerezett politikatörténeti témájú könyvet tett le az asztalra, mely a téma iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is érdekes lehet.
Egedy Gergely–Gálik Zoltán: Nagy-Britannia és az európai integráció – A csatlakozástól a brexitig. L’Harmattan Kft., Budapest, 2017. 2500 forint
