Andy Weir története maga a beteljesült amerikai álom. Az eredetileg programozóként dolgozó Weir évekig publikálta sci-fi történeteit a saját blogján. Egy a Marson ragadt asztronautáról, Mark Watney-ról szóló folytatásos története különösen népszerű volt. Az Amazonon egy dollárért lehetett beszerezni, és hamar bestseller lett, három hónap alatt harmincötezer példány fogyott a kötetből, így rögtön érdekelni kezdte a kiadókat: a szerző hat számjegyű összegért adta el A Marsi című regényét, amelyből hamarjában hollywoodi film is készült Matt Damon és Jessica Chastain főszereplésével, szintén nagy sikerrel. Weir idén jelentkezett Artemis című második regényével, amelyben ezúttal a Hold első városába kalauzol el minket.
– Ez a történet a gyarmatosításról szól. Azt hiszem, először a Holdat kell gyarmatosítanunk, mielőtt a Marsra indulnánk. Sokkal közelebb van hozzánk, ezért a Hold népszerű kirándulóhely is lehet a jövőben – mondta lapunk kérdésére az amerikai szerző, aki úgy látja: a Hold lehetőségeinek kiaknázása nem feltétlenül az emberiség nemes érdekeit fogja szolgálni, inkább az üzleti siker reménye indítja majd be a felfedezőket.
– Rendkívül jó szórakozás volt a holdi város felépítésén dolgozni: hónapokat töltöttem olyan kutatásokkal, amelyeknek az olvasó legfeljebb egy százalékát fogja látni a könyvben. Kizárólag olyan anyagokról írtam, amelyek helyben megtalálhatók, mondjuk alumíniumról – meséli Weir. Azt is szerette volna, hogy a várost védő buborékok áthatolhatatlanok legyenek, ezért Artemist a könyvben dupla tető védi, a két réteg között összezúzott holdkővel. Az író annak is alaposan utánanézett, hogyan lehet a Hold felszínén gyakori anortitból alumíniumot és oxigént gyártani, ezek után pedig azt is kitalálta, hogy pontosan min alapul és hogyan működik a hely gazdasága.
Az elmúlt időszakban több sci-fi regény is foglalkozott a Hold gyarmatosításával: Ian McDonald Luna-trilógiáját a sci-fi Trónok harcának könyvelték el a kritikusok, de a népszerű fantasytörténeten túl a Dallas és a Keresztapa is eszünkbe juthatott róla. Arról is sok szó esett, hogy ezek a várhatóan mozgóképes feldolgozásban is megjelenő történetek új érdeklődést ébreszthetnek a közönségben a Hold iránt.
Weir szerint egyébként sincs már messze, hogy eljussunk a Holdra. Az Artemist arra alapozta, hogy az űrkutatással foglalkozó magáncégek közötti verseny hamarosan annyira lenyomja az árakat, hogy a középosztály is meg tudja engedni magának az űrutazást. Ha ez valósággá válik, akkor a holdi turizmus működőképes üzleti modell lehet, ő azonban személy szerint nem szívesen költözne a Holdra.
Andy Weir új könyve egy nagy múltú kiadónál jelent meg. Elmondása szerint hiányzott kicsit a rajongótábor nyomása, hiszen a blogján folyamatosan követelték A marsi új fejezeteit. Ezúttal nem tapasztalt hasonlót, cserébe rendelkezésére álltak a kiadó marketingeszközei. – A Mars és a Hold után legközelebb a Földről ír vajon? – vetettük fel Weirnek, de erre csak legyintett. – Biztos, hogy nem. A Földön élek, ez a dolog egyáltalán nem érdekes nekem.
