Rácpácegres, ahol valódi és meseszerű összeér

A Csillagmajor sajátos hangulatú novellafüzér, amely a szociográfia, a memoár és a mesevilág határvidékén táncol.

B. Kovács Gergely
2017. 12. 08. 15:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kincsek kerülnek elő egy régi ruhásszekrény mélyéről. Útlevél 1922-ből. Tanúsítvány, főkönyv, cukorjegy körbélyegzővel, lovak passzusai, száncsengő a második világháború előtti időkből. Végül pedig az üveglapra rögzített fényképek. Még csak azt sem mondhatnánk, hogy fekete-fehérek, inkább fekete-feketék már.

Mégis szép lassan megelevenednek rajtuk a képek és történetek, akár Akhilleusz pajzsán a világmindenség. Feltárulnak a családi titkok, Alsórácegrespuszta – Lázár Ervin novelláiban Rácpácegres – különleges történetei, figurái. Végül a visszaemlékező elbeszélő egy medencében találja magát, ahol a víz alatti asztaloknál ülnek a vendégek, és akinek elfogy a levegője, feljön, hogy lélegzetet vegyen. Leül egy asztalhoz, ahol már ott van az édesapja. Ülnek szótlanul, majd mond valamit az öreg, de nem hallatszik, csak a légbuborékok dőlnek.

A Zárványok című novella csak a Csillagmajor első, 1996-os megjelenése után majdnem egy évtizeddel került be a függelékkel (további novellákkal) bővített újabb kiadásba, de jól szemlélteti, miként mosódik el valódi és meseszerű, tényekre alapozott visszaemlékezés és a fantázia által megalkotott világ közt a határ. Így születik meg az egészen sajátos hangulatú novellafüzér, amely a szociográfia, a memoár és a mesevilág határvidékén táncol.

Rácpácegres egyszerre hétköznapi és mitikus lakói talán csak azért alkotnak mai szemmel nézve zárt közösséget, mert nem mozdulnak ki a mágikus térből horizontálisan, amit mi, maiak bármikor megtehetünk. Ám gondolkodásunk lényegesen materiálisabb. Ezzel szemben Rácpácegresen bátran bejárják a vertikális, természetfeletti teret, így a csoda nem is csoda. A végtelenségig nyitottak egymás és az idegen bajára, finomra hangoltak az egyéni és a közösségi rezdülésekre. Így patkolhatják meg a bájgúnárhangon beszélő ördög lovát úgy, hogy a súlyos vasak beszakítják őt és lovasát a pokolba. Ezért lépdelhet hazafelé a hegyként magasodó óriáson a kisfiú, vagy érhetnek tetten egy angyalt besurranáson, miután éjjelente sorra tűnnek el a tárgyak.

Ezért tűnhet el az egész falu mindenestül a lerombolására érkező harckocsik elől, amikor karácsony előtt a hó nélküli rideg hidegben asszony menekül csecsemőjével, és a falubeliek a tiltás ellenére is menedéket adnak neki, holott nem tudják, ki ő. Az asszony című novella többszörösen összetett szimbolikájában nem lehet nem észrevenni Jézus születésének körülményeit, összekombinálva azokat a világháború környéki Magyarország valóságával. Amíg mi ezt tesszük, a láthatatlanná vált falusiak kinevetik az elpusztításukra érkezőket, és boldogok, mert helyreállt az igazság az áruló Bederik Duri bukásával. Mire, „mint kegyelem”, hullani kezd a hó. Mi magunk sem vágynánk ennél többre.

Lázár Ervin: Csillagmajor. Helikon Kiadó, 2017. 3499 forint

###HIRDETES###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.