De minden, amit te meséltél, igaz, ugye? – kérdezi nagyapjától a narrátor a Ragyog a hold című regényben. – Emlékezetem szerint így történt. De nem garantálok semmit. – A kérdés és a válasz tétje nagyobb az egyszerű rokoni hitelességnél, hiszen a szöveg a nagyapa memoárja, amely esetében a valóság nélkülözhetetlen alapnak látszik. „Az emlékirat készítése közben ragaszkodtam a tényekhez, kivéve, amikor a tények nem voltak hajlandók idomulni az emlékezethez, az elbeszélői szándékhoz vagy az általam előnyben részesített igazsághoz” – hangsúlyozza az előszóban a Pulitzer-díjas író, Michael Chabon. Mi pedig már ekkor kezdhetünk gyanakodni, hogy az igaz történet igazsága nem feltétlenül fedi a valóságot. És szép lassan rádöbbenünk, hogy a gyanúnk jogos volt, a Ragyog a hold nem valódi emlékirat, sokkal inkább egy emlékirat szétrombolása, ellenmemoár, amely a sosem létezett emlékek fölidézésével ejti át az olvasót. Vagyis átverés. De zseniális átverés; olyan hazugság, amelynek egy szavát sem hisszük, mégis rettegünk, hogy egyszer véget ér.
A csontrákban szenvedő nagypapa a halálos ágyán elmeséli az életét Mike Chabon nevű unokájának, aki nem mellesleg íróként keresi a kenyerét, így a történetek közös megegyezéssel várhatóan könyvvé alakulnak majd. Innen indulunk. Az elbeszélő, aki neve és vázlatos biográfiája alapján tökéletes alteregója a regény szerzőjének, a rögzített beszélgetésekből építi föl a Chabon család nem mindennapi történetét.
– Amikor az ember regényt ír, hazudik; a regény hazugság, de a legjobb fajta, olyan, mint a varázslat – vallotta egy interjúban Michael Chabon. Az ő személyes varázslata pedig egy újsághirdetéssel kezdődött, saját nevét fedezte fel egy cég reklámjában: a Chabon Scientific ezer láb magasságig felrepülő modellrakétákat kínált a világűr szerelmeseinek. Mivel a vállalkozásnak a hirdetésen kívül semmi nyomát nem találta, vagyis a cégnevet semmi sem kapcsolta az olvasók valóságához, az író így bármerre elindulhatott a fikció világában, hogy megalkossa családja eredetmítoszát, aminek vezérfonalát nagybátyja valós történetei adták. A két realitásból hozta össze a fiktív nagypapát, aki afféle szépirodalmi Forrest Gumpként futott – vagy inkább botladozott – végig a XX. századon.